Mese a bárczis Karácsonyról

Egyszer régen, még a jelenlegi iskolába költözés előtt, amikor még nem Gizella Étterem és Hotel-nek hívták a Bárczi iskola épületét, még amikor a Horváth Évát is letegezték a gyerekei az osztályában, szóval nagyon régen, fejükbe vették a bárczis tanárok, főleg a Papp Kati,  hogy nem úgy van az, ne csak a gyerekeknek legyen Karácsony, az bizony jár a felnőtteknek is...
Így aztán lassan, hagyománya lett annak, a téli szünet előtti utolsó napon, hogy a gyerekek után a felnőttek is hazamentek délben az iskolából, estefelé felöltöztek szép ruhába, visszajöttek az iskolába, magukkal hozva az ajándékot annak, akinek a nevét hetekkel előbb kihúzták...
Az idők folyamán ez bővült még azzal, hogy néhányan énekkel, Kobela Erzsi, Csömöz Évi értő dirigálásával, furulya-, gitárkísérettel műsort adtak a többieknek, még később már főztek is maguknak karácsonyi vacsorát - előbb kocsonyát, később már szarvaspörköltet akár - és ezekre már meghívták a nyugdíjba vonultakat is.
Így volt ez most is, elérkezve a mesés jelenbe...
A gyerekek délben hazamentek, majd a felnőttek többsége is, csak néhányan maradtak, akik a már egy hete bepácolt szarvashús elkészítésének nekiláttak. Tűzdelés szalonnával, pirítás, mártáskészítés, knédli dagasztás és a többi...
Fél ötkor séfünk megjegyezte: - Gyerekek, ilyen jól még sose álltunk, most minden kész lesz időre!
Majd háromnegyed ötkor elment a villany.
Már majdnem sötét van.
Érkeznek az emberek az iskolába.
Ádventi koszorúk a tanáriba, előtérbe, gyertyák mécsesek meggyújtva.
Kint már vaksötét, az utcai lámpák sem égnek.
Hús félkészen a sütőben, sütő hideg.
Tiszta horrornak tűnik, itt van 60 ember ünneplőben, ajándékokkal, vacsora félkész, az orrunkig sem látunk...
...és akkor bemegyünk a konyhából a tanáriba.
Ott ül a sok ember, zsongás, beszélgetés, meghitt fények az asztalokon, igazi karácsonyi hangulat. Mint a képeslapokon, amiket szeretünk küldeni...
...és ez végig ilyen maradt... a hangulat is és a sötét is...
6-kor ugyan azt mondták az EON-nál, hogy 10 perc múlva lesz villany... persze nem lett, meg még 7-kor sem, meg 8-kor sem...
De a karácsonyi hangulat ott volt. 
Hagyomány, hogy minden ajándék mellé jár egy-két sor is. Vers, akár rí(é)mes, akár rímtelen... hogy nem lehetett látni a betűket,... hát erre való a mobiltelefon lámpája, meg a nyári táborban használt lendkerekes elemlámpa...
Olvastuk a versikéket, néztük az ajándékokat, nevettünk nagyokat az alig fényben... Ott már Karácsony volt, mindenki adott valamit, sokat, keveset, de adott, szeretett...
Alig látva a szöveget énekeltük gitárkísérettel a többieknek a Ghymes dalokat és kipillantva a kórusból láttuk a mosolygó arcokat... Karácsony volt...
Az, hogy nem volt kész a vacsora? Persze csalódás...
De ez egy ilyen Karácsony volt. Igazi, retro Karácsony. (Gyerekkoromból(70-es évek eleje) emlékszem ilyenekre...akkor is elment a villany, csak a gyertya, a csillagszóró és a Karácsony volt azokkal, akiket szerettem...)
...és hogy a véletlennek, sorsnak, nevezzük bárminek, milyen szerepe van az életben?
Az a mediterrán front, ami éjszaka fél tizenegy felé megérkezett, ahogy a villany is - akkor mentünk haza és azt hittük esik a hó...pedig csak a fákról hullott a ráfagyott zúzmara, amit az érkező meleg levegő megolvasztott -  ha csak 6 órával előbb érkezik, akkor nem szakadnak le azok a vezetékek a rájuk fagyott jégtől, amik a fél városra kiterjedő áramszünetet okozták...
Bolgog Karácsonyt mindenkinek!

 

Luca a jóságos, avagy a 8.a Pesten

 Hogy miért akartunk Pestre menni? Mondhatnám azt is, mint a hegymászó, mikor megkérdezik tőle, hogy miért akarja megmászni a hegyet? Hát mert ott van!
De azonkívűl, hogy ez is benne volt, voltak konkrétabb elképzeléseink is...

1. Látni akartuk a Természettudományi Múzeumot és azon belül is az iharoskúti őslények, dínók (Hungarosaurus) maradványait és rekonstruált másait, amiknek a lelőhelyét már kétszer is láttuk németbányai kirándulásaink alkalmával az iharoskúti bauxitbányában. Ezekről már írtam itt a blogban korábban.

2. Szerettünk volna látni egy 4DX filmet, ami ugye a negyedik dimenzióját jelenti az érzékelésnek. Ez tulajdonképpen látványában egy 3D-s film a hozzáillő szemüveggel, de a film jeleneteivel együtt mozgó, rázkódó, dülöngélő székkel, füsttel, köddel, széllel és térhangzással.

3. Szerettük volna érezni azt a felfokozott ádventi hangulatot, amit ilyen világvárosi módon csak Pesten lehet megtapasztalni az országban, végigsétálni a szenzációsan kivilágított Andrássy úton, beülni a varázshintóba az Operánál, meginni egy teát a Vörösmarty téri ádventi Vásárban és sétálni az esti Dunaparton...

4. Részt akartunk venni egy Öveges termi fizikaórán a Csodák Palotájában, mert filmen már láttuk az órák egy részét, de a fizikát ugye tapasztalni kell(ene)... és persze játszani a sok komoly és komolytalan játékkal, amiktől ez a Csodák Palotája.

5. Látni szerettünk volna egy igazi romkocsmát, pöttyös bögréből nagymama kakaóját és gyümölcsteát vagy befőttes üvegből limonádét inni...

6. Oda vissza akadálymentesen utazni, jó helyen lakni, gyorsan és könnyen közlekedni Pesten...

Ennyi, ugye nem kívántunk sokat?...

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Minket úgy látszik így Luca napkor a jóságos fogadott kegyeibe, mert minden úgy sikerült, ahogy elterveztük.

Láttuk az Hungarosaurust és társait, de előbb még a földszinten a természetfotó kiállítás képeinek bámulása közben ránk köszönt valaki.
Múzeumban a múzeumpedagógus. Környei Ági, aki Veszprémben szokott minket a modern művészet rejtelmeivel megismertetni, szintén a Természettudományi Múzeumben vett részt továbbképzésen és látott meg minket. Nagy volt az öröm és a hitetlenség...itt és most, ez valami boszorkányos...


A Westend Cinema Cityben kaptunk kedvezményes jegyet a "Gyűrűk Ura" folytatására "A hobbit - Smaug pusztasága" c. filmre, ami két és fél órás volt, de a gyerekek a végén azt kérdezték, mikor folytatódik... Közben tényleg rázott a szék, hogy kiborult a pattogatott kukorica, süvített a nyílvessző a fülünk mellett, rengett a föld és a szék, fújt a szél, mikor a sárkány tüzet okádott, szóval elképesztő élmény volt...



Sétáltunk az Andrássy úton, hintóztunk az Operánál és ittunk teát, na jó én puncsot, a Vörösmarty téren és sétáltunk a Dunaparton, igaz csak rövidet, mert már késő volt és mindenki elfáradt...
 

 Egy frissen festett ifjúsági hostelben aludtunk, ahol az étkezői asztalok és székek, padok raklapból készültek, a szobákban az emeletes ágyak felett a falon a Beatles és a Rolling Stones tagjainak méteres portréi vannak felfestve, van akadálymentesített szoba, és fürdőszoba, pénteken az indulásig otthagyhattuk a csomagjainkat egy külön szobában, szóval csak annyit mondhatok erről, hogy ... Luca jóságos... :-)
Másnap a Csodák Palotájában kezdtünk, - kiváltva az ÉFOÉSZ igazolványt, ingyen - megnéztünk egy zseniális fizikaórát, folyékony nitrogénnel, megfagyott lufikkal, gyetyaoltó füstkarikákkal... az órán készült filmeket holnap már megnézhetitek a Youtube csatornánkon...
Délutánig hamar elment az idő a csodapalotás játékokkal, és már csak egy kívánságunkat kellett beteljesíteni...
Keresni kellett egy romkocsmát, ahol a felsorolt italokat, kakaó, tea, limonádé kóstolni lehet...
Ilyen hely az Astória mellett a Csendes Létterem, ahol, mint a képeken is láthatjátok, talán Pest legextrémebb faldíszei, asztalai, székei(félbevágott fürdőkád) találhatók...
Ezután már csak tényleg a hazautazás maradt és itt csak a teljes elismerés hangján lehet szólni a MÁV veszprémi képviselőjéről, Benis Attilánéról, Belláról, aki mind oda, mind visszaúton biztosította a külön foglalt kocsirészt, a segítő személyzetet, liftet a kerekesszékhez.

Azért persze Luca, a boszorkányos is bejelentkezett. Csapágyas lett Dani kerekesszékének jobb első kereke, így nem tükörsima úton állandóan befékezett a kocsi, dehát ahogy az éremnek két oldala, a kocsinak meg négy kereke van, amiből a két hátsó jó nagy, így arra hátrabillentve a kocsit, minden tereppel, lépcsővel megbirkóztunk...
Luca, ez gyenge kísérlet volt, ennél még a Zámbor Andris is többet tud...pedig Ő nem is boszorkány...esetleg ördög? Na jó kisördög! :-))   

Bárcziskola recept: Hogyan készül a "Bárczi Gála" nevü finomság?

Azt előre kell bocsátanom, hogy ez egy nagyon bonyolult recept, évente egyszer készíthető!
Csak az álljon neki, aki valami nagyon finomat akar, erre rengeteg ideje, kitartása és kreativitása van.
Az előkészületeket már hónapokkal előbb el kell kezdeni.
Szükség van egy sütőformára, amit régen HEMO-nak, most VMKK-nak hívunk. Persze tudom, sütőforma lenne többféle is...szebb is, újabb is, de nekünk ez a jó, ezt szeretjük. Mások is, ezért már jó előre le kell foglalni.
Aztán gondolni kell a sütőpapírra is...ráadásul ez nálunk teljesen egyedi, saját készítésű, ilyet csak a Bárcziskola 'cukrász-nyomdásza' tud! Jó néhány napja, éjszakája 'rámegy' mire elnyeri végleges formáját az a papír. Akkor aztán lesznek rajta mesés képek, meg mindenféle feliratok, hogy...'Meghívó', meg 'Fővédnök', meg aztán 'Galagonya néptánc' és még sok minden, ami rólunk szól, a mi sütinkről...
Az idén gondoltunk egy merészet és két cukrászinasra bíztuk a 'Bárczi Gála' összeállítását. Övék volt az összes előkészítési munka, az egyeztetés a többi cukrásszal, akik az egyes rétegeket készítették ebben a soklapos finomságban. Ők fogták össze az egész munkát, tárgyaltak támogatókkal, telefonáltak hozzávalókért, szervezték a munkafolyamatokat... Nagy munkát végeztek, szemünkben Ők már nem cukrászinasok, hanem igazi bárczis cukrászok.
Nézzük akkor rétegenként a hozzávalókat:
A 'Mazsorett' laphoz végy egy nálunk hospitáló lelkes, a gyerekeket szerető egyetemi hallgatót, - aki profi mazsorett oktató -  tíz szépséges lányt, kicsit(105 cm) és nagyot(194 cm), adj a kezükbe mazsorett botot, gyakoroljanak fél évig, tegyél hozzá egy kis Radetczky marsot és már kész is az egyik finom lapja a Bárczi sütinek...
A alsós kirándulós réteg mindig az egyik legfinomabb része a Bárczi Gálának...
Ez a legvastagabb réteg, sok gyerek, sok felnőtt, sok gyakorlás... Itt a fő cukrásznak, - Ő lett idén a Bárczi díjas -több tapasztalt cukrász is segített a megfelelő íz kikeverésében. Ők kezdték az ízpróbákat legelőbb, de hát ide kellett a legtöbb összetevő...zenéket, verseket, képeket összegyúrni sok mozgással, finom őszi, diós, gesztenyés krémmé...
Folytathatnám az összetevők sorolását végtelenül...nincs rá hely és idő, de a friss, citromos illatú 'Reggeli torna' lapot összegyúró gyerekeket és cukrászukat mindenképpen dícsérni kell, hiszen olyan lelkesek, gyorsak, akrobatikusak voltak, hogy azt még az ugrókötéllel varázslatra képes Madár is megirigyelhetné...
Persze a csokis krém nem hiányozhat ebből a sütiből sem. Ezt a Széplelkek színjátszói keverték, hol keserűre, hol édesebbre, míg végül igazi keserédes csokis íz került ki a kezükből, köszönhető két cukrászuk arányérzékének.
Minden sütinek az alapja a könnyű, finom tészta. Ez minden évben a Galagonya néptáncegyüttes teríti a krémek alá. Ők azok, akik egész évben gyakorolnak, új táncokat tanulnak, az utánpótlást maguk nevelik ki, - ők voltak láthatók a színpadon a profik mellettt - ugye nem is látszott annyira a különbség? :-) Hiába változtak a mestercukrászaik, - ez a Bárcziskola olyan, mint a híres Eötvös zenebohóc volt, aki mindig előhúzott egy új hangszert valahonnan... a Bárcziban is mindig 'Van másik...' -  az ő tésztájuk soha nem 'fujtós', nehéz. Könnyű mint a lábuk, amivel a magukkal ragadó ritmust dobolják a színpadon.
Ennek a 'Bárczi Gála' sütinek mindig, így most is a dísze, díszei voltak a dalok. A furulyával kísért népdalok és dalosai, furulyásai éppúgy mint a Záróének szólistái és kórusa. Nem biztos, hogy ezek a díszek mindig a legtisztább, legfinomabb marcipánból készülnek, hogy mindig a pontos helyükre kerülnek, de ez az egyéni hang, ez az őszinte tisztává válni akarás teszi nagyon szerethetővé, igazi csemegévé ezeket a díszeket-gyerekeket.
...hogy ez a finom süti sok emberhez eljusson, meg kell mutatni, vagy el kell vinni, vagy az embereket kell elhozni a kostolóra. Ehhez sok kis és nagy cukrász segítsége, agilitása kellett, akik már hetekkel a sütizés előtt kevertek-kavartak, próbáltak, rajzoltak a gyerekekkel, díszleteket készítettek, zenét, verset válogattak, meghívókat vittek ki támogatóknak, védnököknek, ajándékokat készítettek Bárczi díjasoknak és vendégeknek, filmre vették az estet, kerekesszékes gyerekeket segítettek, cipekedtek, szerveztek, ruhatároztak, vendégeket kísértek... és jól elfáradtak a végére.
De mint minden jól végzett munka után, ez a fáradtság is jól esett, büszkék voltunk gyerekeinkre, díszeinkre, az elvégzett, eredményes munkára és magunkra is...
Láttuk a szülők, a vendégek szemében a csillogást, az elégedettséget és ez jó volt, nagyon jó... 
Azt mondták sokan, ez volt az eddigi legjobb Bárczi Gála...de hát tavaly is ezt mondták. :-)
Ha rajtunk múlik, bizony a 2014-es süti is ilyen finom lesz...vagy finomabb...

Ezt nekünk sütötték. Meg is ettük.

 

 

MKB Veszprém - GRUNDFOS Tatabánya 29:20

Szombaton este iskolánk diákjai egy fergeteges
hangulatú kézilabda mérkőzésen vehettek részt a Veszprém Arénában.

Az MKB Veszprém a Tatabánya Grundfos együttesét győzte le hazai környezetben. A mérkőzésen végig a veszprémi csapat vezetett, a második félidő végére pedig kilenc gólos előnyt sikerült bezsebelni.
Ezúton is gratulálunk a fiúknak, mi pedig köszönjük szépen az élményt!

BárcziKomposzt

Iskolánk idén csatlakozott a Humusz Szövetség által szervezett Komposztünnep rendezvénysorozathoz. A suliban eddig nem volt lehetőség a komposztálásra, ezért a veszprémi Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesülettől kértünk ládákat, hogy mi is nekivághassunk a munkának. A szervezet honlapján érdekes információkat olvashattok: http://www.csalan.hu/

A 8.a és a 10. osztály közösen szerelte össze a két szerkezetet. Első ránézésre igazi kirakónak tűnt a komposztálók összeillesztése, de a két osztály együttműködésének köszönhetően hamar sikerült megoldani a feladatot. 

Október 25-én az Őszi játszóház keretében minden csoport megismerkedett a komposztálás lehetőségével. Nóri néni sok-sok érdekességgel készült a témával kapcsolatban, rámutatott a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára, és minden tanuló megtudhatta, pontosan mi is kerülhet a komposztálóba. Tanulóink kipróbálhatták a Kukatündér társasjátékot, melynek segítségével maguk is könnyedén szét tudják válogatni az otthon összegyűlt hulladékokat. 

Mit is kell tudnunk a komposztálásról?

A komposzt olyan szerves trágya, amely szilárd és folyékony szerves hulladék anyagokból, továbbá célszerűség szerint hozzájuk kevert ásványi anyagokból, lebomlási folyamatok útján alakul ki.

A komposzt tulajdonképpen „mesterséges” humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, földszerű anyag, melyet felhasználva javul a talaj szerkezete, mivel levegősebb lesz, nő a tápanyagtároló-képessége. A növények könnyen fel tudják venni a nekik szükséges tápanyagokat.

Hogy mindig tudjuk, mi mindent lehet felhasználni a komposzt készítéséhez, íme, itt egy lista:

- zöldség és gyümölcsmaradék

- ételmaradék

- hervadt virág

- kávézacc, kiforrázott tealevelek, fehérítetlen papírfilter-zsákocska

- apróra tört tojáshéj

- papír-tojásdoboz (apróra feldarabolva), papír zsebkendő, könnyen foszlópapír törlőkendő

- toll, szőr, gyapjú, növényevő állatok ürüléke a forgácsalommal együtt, kutyagumi

- pamutszövet- és lenvászon maradék

- fahamu

Komposztálásról készült filmet a következő linkre kattintva tekinthetitek meg:

Komposztálás

Komposztálásra fel

Ki a legjobb? ...hát a Bárczi! (Megyei Sportos Gyógypedagógus Nap)

A múlt évben mi rendeztük, most a tapolcaiak. Nem akárhol, a városi Sportcsarnokban. Ez már rossz jel volt, hiszen ez azt jelentette, sokat kell majd futni, hiszen a hely óriási, legalábbis a mi tornaszobánkhoz képest. Az sem volt jó előjel, hogy a kezdeti 10 fős csapat fokozatosan csökkent, majd végül tegnapra hatan maradtunk és vágtunk neki az útnak. Azt már csak megemlítem, hogy induláskor nekitolattam egy másik autónak, betétlap, kárfelmérés, - még megy a kocsi - indulás...szóval a verseny csak ennél jobb lehetett... :-)
Eddig az volt a hagyomány, hogy minden csapat valamilyen bemutatkozó produkcióval készült, az idén ez nem szerepelt a kiírásban, így több csapat nem készült ezzel, mi sem. Akik bemutatkoztak, azok énekeltek - ismert slágereket saját szöveggel -  gitárkísérettel vagy anélkül. 
A pápaiak mást csináltak, de erről majd később...

Hét versenyszám volt, 6 ügyességi sorverseny és a hetedik, a körmérkőzéses kézilabda.
A sorversenyeket, mint a táblázat is mutatja, fölényesen nyertük, így a megszerzett előny elég volt a kézilabda versenyekre is, pedig ott a pontok duplán számítottak és mi a futottak még-már kategóriát erősítettük.
Azt azért el kell mondjam, hogy ameddig erővel bírtuk, a kézilabdában is jók voltunk, persze ez csak az első meccsre volt igaz...
Mivel hatan voltunk, erősítést kellett igazolnunk  egy másik csapatból. Ha megnézitek a jobb oldali képet, ismerőst fedezhettek fel... Németh Vivienn, - aki nálunk, a Bárcziban volt gyakorlaton két évvel ezelőtt  - csatlakozott hetediknek. Ő most a tapolcai iskolában dolgozik.





Szóval megnyertük a versenyt és egyúttal a jogot arra, hogy a következő évben mi rendezhessük a versenyt. Hogy ezért mit kapunk otthon? Elismerést vagy ejnye-bejnyét... Hétfőn kiderül.
Szólnom kell még a rendezésről is. A tapolcaiak nagyon jó vendéglátók voltak, kávéval, sütivel vártak minket reggel és gulyáslevessel, pogácsával búcsúztattak. Igaz, kézilabdában nem kegyelmeztek senkinek, csak hogy tudjuk mihez tartani magunkat... :-)
Írtam az elején, hogy a pápaiak...
...hát Ők Offenbach Kánkán-t táncoltak, nem is akárhogy...(azért mi meg Hat Tyúk tavát a múlt évben persze...)
Az erről készült film - és a többi versenyszámról készült is - megnézhető jobb oldalt lent a 'Suli- Videósáv'-ban, vagy a Facebook profilunk Youtube Tab-ra kattintva...

Őszi sportok

A Bárcziban mindig voltak jó futók. Ez tény. Takács Anita évekig mindent megnyert a saját korosztályában, egészen az országos bajnoki címig jutott. Tavaly elballagott és maradt a kérdés: lesz-e utánpótlás?
Két őszi verseny is volt, - Megyei Atlétikai Verseny Veszprémben és Mezei futó verseny Várpalotán - ahol választ kaphattunk erre a kérdésre. A képek segítenek a döntésben...

Első és harmadik hely

Első hely

Második és harmadik hely

Első hely

Második és harmadik hely

Halloween almás-tökös pitével, tökfaragással, rémekkel és tökös komposzttal

2013. október 25-én reggel sötétség, félelem és rettegés kerítette hatalmába a Bárczi iskolát. Az előtér a rémségek palotájává változott: lelógó pókhálók segítették a pókokat a táplálékukhoz. Szerencsére egy gyerek se akadt a hálóba. A csontváz meredten bámulta a behatolókat, és elrettentette a kíváncsi szemeket.

A gazdag és tápláló reggeli után elkezdődött 2013 legfélelmetesebb napja, de a remegésen és a véget nem érő sikolyokon kívül csupa móka, kacagás és finomságok várták az iskola tanulóit.

A hivatalos megnyitó után minden osztály bevonult az interaktív táblával rendelkező tantermekbe, ahol a Halloween- Mindenszentek témakörben már előre elkészített bemutatóból tanulhattak a gyerekek. A vetítést minden pedagógus a maga stílusában és egyéniségével színesítette zenei aláfestéssel. A gyerekek részesei lehettek az előadásnak, hiszen az elsajátított ismereteket, rögtön feladatok formájában megismételhették. Az elméleti háttér ismeretével elindulhattak a menetlevélen kijelölt úton.

A jó időnek köszönhetően az iskola egész területén garázdálkodhattunk.

A tankonyhában a gyerekek sütőtökös sütiket sütöttek. A recept a következő:

26 dkg cukor, 3 tojás, 1 vaníliás cukor, 30 dkg liszt, 1 sütőpor, 1 dl tej, 1 evőkanál étolaj, 25 dkg reszelt sütőtök, fahéj, tetejére alma

Elkészítésének egyszerűsége, minden kicsi és nagy munkakedvét meghozta.

Lereszeljük a sütőtököt, kockára vágjuk az almát. A hozzávalókat összekeverjük, hozzáadjuk a lereszelt sütőtököt, még egy keverés-kavarás. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük az így kapott masszát és a tetejét almával díszítjük.

A tökfaragás idén sem maradhatott ki a programok közül. Minden osztálynak egy tökkel kellett megküzdenie, a gyerekek minden kreatív ötlettel színesíthették a már meglévő sablonokat.

A koszorúkészítésnél se kellett a felelős pedagógusoknak segíteniük, hisz a gyerekek gyönyörű koszorúkat készítettek az őszi természet terményeiből. A nap végére, minden osztályterem ajtaján kint díszelgett a munkájuk eredménye.Ezek az állomások munkaigényesebbek voltak, ezért mindenkinek időpontra kellett érkeznie. A „nagy” állomások között 5 „kisebb” állomást biztosítottak a szervezők.

Az udvaron a nappali fénytől rettegő, és színeik miatt nem érvényesülő szellemek bújtak el. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy még a naplemente előtt megtalálják mindegyiket, hogy a környékbeliek nyugodtan pihenhessenek az őszi szünetben.

A tornaterem sötét, vérfagyasztó labirintussá változott, ahova csak a legbátrabb szellemvadászok léphettek be.

 



Azok a gyerekek, akik kellőképpen kimelegedtek az előző állomások mozgalmas feladataitól, megpihenhettek a denevér és szellemkészítő műhelyben, ahol tojástartókból denevéreket és szellemeket festhettek.

A könyvtárban, ami a tankonyhával szemben található a késektől, sütőtől viszolygó tökök rejtőztek el. A szünet előtt, minden osztálynak meg kellett keresni a tököket, nehogy a könyvek sérülést szenvedjenek.

Az udvar hátsó részén a frissen kapott komposztládák közül az egyiket összerakták a gyerekek, a másikban már meg is kezdték a komposztálást, - hogy hűek maradjunk még itt is Halloween szelleméhez – a tökfaragáshoz fel nem használt tökök is a jövő évi humusz alapanyagául szolgáltak.

Az állomások között a sportolni vágyó gyerekek pingpong és különböző mozgásos feladatok közül kedvükre választhattak.

 A jól végzett munka és önfeledt móka-kacagás után, mindenkit várt a meleg ebéd.

Ezután igazi szieszta következett, ki az októberi napsütést, ki a falevelek gereblyézését, ki a modern technika vívmányát az Xbox Kinect játékait, ki a kézműves foglalkozások (hajtogatás, gyöngyfűzés, origami) világát választotta.

A pihenés után, az osztályok a korosztályuknak megfelelő filmet, mesét választhattak és uzsonnáig moziztak. A nap végén mindenkiért jöttek az aggódó szülők, akiket már a megszokott környezet fogadott, hisz a mai nap rejtélyes, félelmetes, titkos és pont ezért méltó halloween szelleméhez.

                                                                                                           by Fülpös