Budapest, az adventi élményváros

Egy évvel ezelőtt így fejeztem be a pesti kirándulásunk után írt bejegyzésemet:
"Csak azt nem tudom jövőre mit nézünk, hiszen most már nincs következő rész a hobbitos filmből...
Így egy okkal ugyan kevesebb Pestre menni...de a többivel mi lesz? Van rá egy évünk eldönteni... :-)"

Eldöntöttük. A moziból a 4D a fontos, az hogy dől alattunk a szék, ha dől a vitorláshajó, szemünkbe vízpermetet fúj a "szél" ha vihar van, ha eltörik az árboc és lezuhan, érezzük a hátunkon, hogy "valami" hátba vág és a bálnavadász szigony süvítése a fülünk mellett megy el... Az, hogy ennek a sokdimenziós filmnek "A hobbit..." a címe, vagy mint most "A tenger szívében"(a Moby Dick új feldolgozása) az szinte mindegy. A nem hétköznapi élmény a lényeg.
Bonyolította, de egyben egyszerűsítette is a dolgunkat, hogy a tavalyi osztályból öten elballagtak, a régiek közül hárman maradtak és öt új osztálytárs alkotja a 9. előkészítő b. osztályt. Olyan programot kellett kitalálnunk, hogy érdekes legyen az újaknak és a pesti  Adventet már hárman, harmadszor meglátogatóknak is. A program már októberben összeállt. A Parlamentet mindenki szerette volna megnézni és mivel a Csodák Palotája pont most váltotta fel a régi fizikaórákat újakkal, ugye azt is látni kellett. Aztán ha már az

ingyenes utazás miatt egy múzeumot mindenképpen meg kellett látogatni - voltunk már a Természettudományiban, a Közlekedésiben - az osztály fiú többsége(szegény Anisz :-) ) a Hadtörténeti Múzeumot választotta, ráadásul egy fegyverbemutató múzeumpedagógiai foglalkozással. Aztán még be kellett tervezni a 4D-s mozit a Westendben, megszavaztak egy romkocsmázást, egy puncsozást a Bazilikánál a vásárban fényfestés közben, na meg sétákat a szenzációsan kivilágított Belvárosban. Persze már látszott az elején, hogy erre két nap nem

elég, legalább három kell. Szállásfoglalás az eddig jól bevált diák hostelben, a vasúti jegyek intézése, helyfoglalások mindenhova. Mivel az állampolgári ismeretek tantárgy keretében szerettük volna megnézni a Parlamentet, - ez így minden magyar iskolásnak ingyenes - ezért itt nem kellett fizetni. A CSOPÁban, mivel van ÉFOÉSZ kártyánk, szintén nem, a Hadtörténetiben egyszeri, különleges kedvezményként szintén költségmentesen vehettünk részt a fegyverbemutatón. Eddig egész jól álltunk anyagilag. Azt tudtuk, hogy a 4D akármilyen diák kedvezményt is veszünk igénybe, az kukoricástól, kólástól nagyon húzós lesz. Még jó hogy a 3D-s szemüvegeket vittük magunkkal... :-) Pesten a szállás és a közlekedés a pénztemető, ha nem vigyázunk. A szállással már harmadik éve szerencsénk van. Jó előre lefoglalva, a Deák tér és a Váci utca között félúton, egy

főnyeremény. Olcsó, szinte minden közel van és ha mégse, ott a metró 200 méterre. A 24 órás, 5 személyre szóló csoportos jegy 3300 Ft, ezzel oda és annyit mehetünk, amennyit akarunk. Ebből minden napra, előre megvettünk kettőt, így a pesti-budai közlekedésünk biztosítva volt. Ki is használtuk alaposan. A második nap még az új négyes metrót is végigutaztuk. Nekünk nagyon tetszett, nem értettük a fanyalgókat. Tágas, szellős, formatervezett, minden európai, még a vonatokban sincs vezető - oda is csukta a hátizsákom, amikor nem szálltunk be elég gyorsan a sok ember miatt, de aztán mikor valami érzékelő érzékelte, hogy beszorult valami, -ki,

akkor újra nyílt az ajtó, igaz a szendvicsem elég érdekes formájú lett... :-) - szóval nekünk bejött.
Ha már arra megy az új metró, akkor kiszálltunk a Nagy Vásárcsarnoknál és megnéztük Pest legszebb és legrégibb vas tetőszerkezetű(Zsolnay majolika tetőfedés)piacát. Itt történt meg, hogy a 10 szuper rétesért 90 forintot kért az eladó lány, - valószínű nagy hatást tett rá Csonki Sanyi hangos köszönése és kitüntető figyelme.(Észrevettük, Sanyi tényleg ilyen hatással van a nőkre. :-) ) - de mivel jó matekosok és jó lelkűek is vagyunk, figyelmeztettük, hogy valami nem stimmel... 
Azt vettük észre, hogy mindenből több van mint tavaly. Még több a fény, egészen elképesztő fényfüzér-tenger van néhány helyen. Még több a hangulatos kis-nagy vásár, az egyetlen közös bennük, hogy nagyon drágák. De a szemnek semmi nem az, néztünk is rendesen. Azért néhány forró tea és puncs belefért a költségvetésbe,

ahogy a romkocsmás látogatás is. Közkívánatra megint a Csendes Létterem-re esett a választás, azért mert a romkocsmák közül itt van a legnagyobb alkoholmentes ital választék, a kakaótól(nagymama bögrében) a sokféle teán keresztül a befőttes üvegben szívószállal felszolgált, gyümölccsel teli limonádéig. Nagyon jó volt a hangulat, rengeteget nevettünk, mindenki feldobódott, röpködtek a poénok és így sétáltunk hullafáradtan haza első nap késő este, aztán mindenki elindul a fürdők felé, amikor az egyik fiúnk odajön hozzám és azt mondja, hogy ő a nagy nevetésben

otthagyta az oldaltáskáját a Csendesben, minden pénzével, igazolványával, bérletével együtt. Nagyon nem örültem, hogy mehetek vissza, bármennyire is szép az esti kivilágítás...de aztán mikor már a beléptemkor mosolyogva vette elő a pultos lány a táskát, úgy, hogy minden benne maradt, na akkor jobb kedvem lett. Lehet, hozzájárult ehhez az, hogy a pincérünk főállásban egy autista csoport mellett dolgozik mint pedagógus, munkaidő után pedig hetente háromszor a Csendesben pincérkedik. A gyerekeinkkel hamar egymásra hangolódtak, Benedek nem tudott olyat motyogni, amit ő ne hallott, értett volna meg...és ez nagy dolog. :-) Az már csak hab

a tortán, hogy a mellettünk ülő cseh-japán egyetemista csoport is otthagyott egy hátizsákot, de ők akkor még nem jöttek érte mikor én eljöttem.
Mindig volt egy meleg étkezés is naponta. Ahogy az időnk, a programok vagy éppen a konyhai villanyrezsó engedte. A mi emeletünkön a konyhai rezsó olyan volt, hogy az esti bolognaihoz a spagetti főzővize még 3/4 óra után is alig volt a langyosnál melegebb. Na, gondoltuk most aztán éjszakai vacsora lesz...de aztán jöttek az élelmes fiúk. Felderítették az emeleti konyhákat és kiderült, hogy a negyediken egy hipiszupi főzőlap van. Innentől felgyorsult minden. Tíz perc alatt kész lett a spagetti, aztán másnap a tarhonya a tarhonyás húshoz. A hús feltéteket persze itthonról vittük készen.

Jellemző mennyiségek: Bolognai két kiló darált húsból és pörkölt 5 kiló húsból. Elfogyott...
Reggelire, -mikor hideg ebédre is szendvicset vittünk - 70 db császárzsemlét vettünk frissen a közeli boltban. Persze ez is elfogyott.
Szóval nem éheztünk, de ennyi járkálás mellett nem is lehet. Minden napnak voltak naposai, akik terítettek, mosogattak, tésztavizet melegítettek, majd megválasztották a következő nap naposát, aki választhatott maga mellé két embert. A második nap már minden simán ment. 
A programok megosztottak bennünket, de csak annyiban, hogy melyik tetszett a legjobban. A Parlament persze nagyon szép, de a CSOPÁs fizikaórával nem versenyezhet izgalomban, félelmetességben. A mi napunkra az elektromosság témaköre esett. Azért ezt választottam, mert nekünk se laborunk, se eszközünk

nincs ezt a témakört bemutatni, maximum filmek segítségével, de élőben azért mégis más. Ki gondolná, hogy amikor pl.250000 volt a Tesla generátorából átáramlik három fiún, akik egymás kezét fogják és a harmadik kezében egy fénycső van, az a sötétben egyszerre világosságot áraszt magából...és a fiúknak semmi baja, egy hajszáluk nem görbül...
Ezeken az órákon kellene minden diáknak részt venni, de ezt már tavaly is említettem mint "költői említést".(Az valami olyasmi, ami soha nem valósul meg... :-) ) 
A fegyverbemutató népszerűségben nagyon ott van a fizika óra mögött, de hát fiúkról van szó nagy

többségben. A parittyától a Kalasnyikovig mindent megismerhettek, kézbe foghattak, szét- és összeszerelhettek, már csak a Gatling gépágyú hiányzott. A kicsit bohókás múzeumpedagógus stílusa pont nekünk való volt. Nem darálta le a mondandóját, mindig eszébe jutott valami valamiről, akkor arról mesélt egy kicsit, aztán eszébe jutott hogy haladni kéne tovább... Jó volt, de engem azért a fizika óra látványossága, rendkívülisége jobban megfogott.
Azt nem tudom átadni teljesen, hogy most miért volt jó a gyerekekkel, csak körvonalazni...

Eddig(tavalyig) mint egy nagy családként voltunk mindenhol, hiszen már öt éve együtt voltunk. Most más volt a helyzet. Ami most hatott rám, az a gyerekek nyitottsága volt, nemcsak a külvilágra, - hiszen ilyen helyen, ennyi élménnyel az lenne a fura, ha nem lennének befogadók - hanem az egymás iránti nyitottság, a másik különcségének az elfogadása is akár. Ha csak arra gondolok, hogy Benedek kitalálta, hogy mindenkiről énekel valamit, mindenkit megházasít, konkrét dátumot és személyt megjelölve, hát kiverné a biztosítékot...
Nagy élmény volt a pesti Advent szokás szerint, más mint az eddigiek és ez nem sorrend ,hogy ez volt a legjobb, hanem ez is leg- volt, most másban, mint tavaly, vagy azelőtt.
Hogy aztán jövőre is megyünk-e? Sok lesz a változás a következő tanévben, de ha csak egy kis esély, lehetőség lesz rá, megyünk megint... és hogy miért? Hát az élményért, a közös élményekért, a mindig mást kínáló nagyvárosért, azért a tudásért, a világlátásért, amit csak ott lehet megszerezni.
Boldog Karácsonyt mindenkinek!