Egyszer régen, még a jelenlegi iskolába költözés előtt, amikor még nem Gizella Étterem és Hotel-nek hívták a Bárczi iskola épületét, még amikor a Horváth Évát is letegezték a gyerekei az osztályában, szóval nagyon régen, fejükbe vették a bárczis tanárok, főleg a Papp Kati, hogy nem úgy van az, ne csak a gyerekeknek legyen Karácsony, az bizony jár a felnőtteknek is...
Így aztán lassan, hagyománya lett annak, a téli szünet előtti utolsó napon, hogy a gyerekek után a felnőttek is hazamentek délben az iskolából, estefelé felöltöztek szép ruhába, visszajöttek az iskolába, magukkal hozva az ajándékot annak, akinek a nevét hetekkel előbb kihúzták...
Az idők folyamán ez bővült még azzal, hogy néhányan énekkel, Kobela Erzsi, Csömöz Évi értő dirigálásával, furulya-, gitárkísérettel műsort adtak a többieknek, még később már főztek is maguknak karácsonyi vacsorát - előbb kocsonyát, később már szarvaspörköltet akár - és ezekre már meghívták a nyugdíjba vonultakat is.
Így volt ez most is, elérkezve a mesés jelenbe...
A gyerekek délben hazamentek, majd a felnőttek többsége is, csak néhányan maradtak, akik a már egy hete bepácolt szarvashús elkészítésének nekiláttak. Tűzdelés szalonnával, pirítás, mártáskészítés, knédli dagasztás és a többi...
Fél ötkor séfünk megjegyezte: - Gyerekek, ilyen jól még sose álltunk, most minden kész lesz időre!
Majd háromnegyed ötkor elment a villany.
Már majdnem sötét van.
Érkeznek az emberek az iskolába.
Ádventi koszorúk a tanáriba, előtérbe, gyertyák mécsesek meggyújtva.
Kint már vaksötét, az utcai lámpák sem égnek.
Hús félkészen a sütőben, sütő hideg.
Tiszta horrornak tűnik, itt van 60 ember ünneplőben, ajándékokkal, vacsora félkész, az orrunkig sem látunk...
...és akkor bemegyünk a konyhából a tanáriba.
Ott ül a sok ember, zsongás, beszélgetés, meghitt fények az asztalokon, igazi karácsonyi hangulat. Mint a képeslapokon, amiket szeretünk küldeni...
...és ez végig ilyen maradt... a hangulat is és a sötét is...
6-kor ugyan azt mondták az EON-nál, hogy 10 perc múlva lesz villany... persze nem lett, meg még 7-kor sem, meg 8-kor sem...
De a karácsonyi hangulat ott volt.
Hagyomány, hogy minden ajándék mellé jár egy-két sor is. Vers, akár rí(é)mes, akár rímtelen... hogy nem lehetett látni a betűket,... hát erre való a mobiltelefon lámpája, meg a nyári táborban használt lendkerekes elemlámpa...
Olvastuk a versikéket, néztük az ajándékokat, nevettünk nagyokat az alig fényben... Ott már Karácsony volt, mindenki adott valamit, sokat, keveset, de adott, szeretett...
Alig látva a szöveget énekeltük gitárkísérettel a többieknek a Ghymes dalokat és kipillantva a kórusból láttuk a mosolygó arcokat... Karácsony volt...
Az, hogy nem volt kész a vacsora? Persze csalódás...
De ez egy ilyen Karácsony volt. Igazi, retro Karácsony. (Gyerekkoromból(70-es évek eleje) emlékszem ilyenekre...akkor is elment a villany, csak a gyertya, a csillagszóró és a Karácsony volt azokkal, akiket szerettem...)
...és hogy a véletlennek, sorsnak, nevezzük bárminek, milyen szerepe van az életben?
Az a mediterrán front, ami éjszaka fél tizenegy felé megérkezett, ahogy a villany is - akkor mentünk haza és azt hittük esik a hó...pedig csak a fákról hullott a ráfagyott zúzmara, amit az érkező meleg levegő megolvasztott - ha csak 6 órával előbb érkezik, akkor nem szakadnak le azok a vezetékek a rájuk fagyott jégtől, amik a fél városra kiterjedő áramszünetet okozták...
Bolgog Karácsonyt mindenkinek!
