Édes Hazám vetélkedő - Első hely

Sokadik éve rendez az ajkai Molnár Gábor Általános Iskola és Speciális Szakiskola vetélkedőt hazánkról, Magyarországról 9. és 10. osztályos tanulók számára. A jelentkező iskolák tanulói 4 fős csapatban versenyeznek. Előre megadott témaköröket kapunk, amelyek mindegyike hon-, és népismereti, földrajzi, néprajzi, népművészeti kérdéseket tartalmaz. vagy a magyar tájegységekről, vagy Budapestről, vagy megyénkről, vagy a Balatonról.  Minden évben lehet készülni előre megadott feladattal is. Például tablót kellett készíteni Veszprémről, vagy elmondani egy veszprémi költő versét, vagy költeményt a Balatonról. Az idei tanévben az alábbi témakörökből készültünk: világörökség, alkotó magyarok, magyar Nobel-díjasok, magyar gasztronómia, húsvéti népszokások, magyar állatfajták. Megtanult valamennyi csapattag egy locsolóverset, és közösen kellett elénekelni egy tavaszi népdalt. A változatos feladatlapokon szereplő kérdésekben meg kellett válaszolnunk többek között:
-    Április 7-én a Mátyás templom lett a világörökség része,
-    a  Palócföld éke, Hollókő, 67 védett épületből áll,
-    melyik alapanyagra nincs szükség a halászlé főzéskor,
-    milyen étel a barátfüle,
-    mit tervezett Mechwart János,
-    mit talált fel az iskolásoknak Bíró László,
-    mikor van a nagyböjt kezdete stb.
A csapat tagjai az idei tanévben: Bukovics Alex, Simon Bettina, Kertész Zsuzsanna, Majoros
István. 
Első helyezést kaptak, valamint különdíjat szereztek a tavaszi dalok előadásáért és a hangszeres kíséretért.
A versenyről szóló képes beszámoló:

                                                                                        by Babi

Mandulás, diós medvehagyma pesto, ahogy a Bárcziban készítjük

Emlékeztek még, amikor a két ladányi kirándulásunkról visszatérve, írtam a medvehagyma szedésről?
Aki esetleg még nem hallott erről, az itt olvashatja:
http://barcziskola.blogspot.hu/2014/03/jollakottsag-ladanyban.html?spref=fb

http://barcziskola.blogspot.hu/2014/03/hogyan-lesz-hiperaktivitasbol.html?spref=fb

Az iskolában mindenki, még a legkisebbek is tudják milyen az a medvehagyma. Az persze nem biztos, hogy tudják milyen a levele, a szára, de hogy milyen a szaga, azt mindenki tudja!
Merthogy elhatároztuk, hogy medvehagyma pesto-t készítünk. 

Ahhoz össze kell aprítani a hagyma leveleit és hát ennek bizony szaga van. Mivel nyitott ajtónál, ablaknál dolgoztunk, terjedt az illat a tan konyháról folyosóról folyosóra és lassan beterítette az egész iskolát. Mivel első nap csak a hagyma felével végeztünk, az illat másnap csak tovább erősödött... :-)
 
Jöttek a gyerekek és kérdezték, mit csinálunk. Mondtuk pesto-t. Az mi, kérdezték...
Mondhattuk volna a hivatalos meghatározását:

A pesto vagy „pesto alla genovese” a liguriai konyha egyik jellegzetes összetevője, bazsalikomból, olívaolajból, fokhagymából, parmezánból és fenyő magból előállított szósz (a fenyőmag például dióval is helyettesíthető). Olaszországban jellemzően tésztafélékhez (például trenette, lasagne, gnocchi, troffiette), esetleg kevés főtt krumpli társaságában tálalják, első fogásként, de számos egyéb tészta-, leves- (pl. minestrone) és zöldséges ételek hozzávalója lehet, kisebb mennyiségben.

Persze ma már ahány zöldség, annyiféle pesto létezik, a miénk medvehagymából, olíva olajból, kevés sóból és sok pirított dióból illetve mandulából áll. Az eredeti olasz receptből szinte csak egy dolgot tartunk be:
Olaszul a pestare azt jelenti: "apróra zúz, morzsol", vagyis az összetevőket kézi és gépi erővel apróra vágjuk és összekeverjük. 

 Így aztán mi csak azt mondtuk az érdeklődőknek, hogy a pesto egy krém, amit mi azért készítünk, hogy ha megyünk az osztállyal, iskolával valahová - kirándulni, táborba, főzős rendezvényre - akkor tudjunk egy érdekes, gyorsan felhasználható ízt hozzáadni az ételekhez.
Az első adagnál tartottunk egy kóstoló próbát. Pirítós kenyérre kenve ettük a mandulás
medvehagyma pesto-t és hát mint a képek is mutatják, még az is megette - nem is egyszer - aki a medvehagymát nyersen kóstolva csak fintorgott. Maradtunk is ezeknél az arányoknál és így készítettük el a medvehagyma mennyiség felét, a másik felét, másnap összeaprítva, kis sóval keverve fagyasztani való adagokba csomagoltuk - két zacsi, plusz fólia - garantáltan szag mentesen.


Ma már csak az emlékeinkben van meg az az illat, amit az egész iskolában érezni lehetett, de van helyette sokkal kézzel foghatóbb eredménye a sok munkának, amit talán, mert együtt csináltuk és szinte mindenki az osztályból részt vett benne, nem is munkának éreztük, hanem szórakozásnak, játéknak...
Ezekben az üvegekben van:

Kultúrakedvelők: Most a VMK-ban voltunk irodalomórán

            A múlt heti kultúrakedvelő csapatunk még négy önként jelentkezővel egészült ki, és a csodálatos Kányádi Sándor irodalom óra után, április 7-én ellátogattunk a Városi Művelődési Központba,  ahol A Költészet Napja alkalmából rendezett irodalom órát láttuk ,hallottuk. 

 




Közreműködött:  Módri Györgyi és Kőrösi Csaba, a Petőfi Színház színművészei.  Zongorán kísért: Völgyesi Gyöngyi.
Közismert magyar verseket adtak elő: Petőfi Sándortól, József Attilától, Ady Endrétől, Kosztolányi Dezsőtől, Tóth Árpádtól. Az előadás mottója Varró Dániel művéből való részlet lehetett volna:

” Volt egyszer egy tanár néni, aki nagyon szerette a verseket. Ezt valószínűleg a versek  is megérezték, mert ők is nagyon szerették a tanár nénit, és mindig megsúgták neki, hogy mit akart éppen mondani a költő, amikor őket írta. Ettől aztán a tanár néni borzasztóan jól megértett minden verset, és csak azért nem elemezte szanaszéjjel mindet, mert sajnálta volna őket szanaszéjjel elemezni. Merthogy a versek szépek voltak. És a tanár néni látta ezt”

 – ezt a „mesét” Módri Györgyi adta elő.

Az jutott eszünkbe, hogy nem tudtuk biztosan miért megyünk, mit fogunk látni, miért jöttünk ünneplő ruhába, mikor kérdezték társaink hétfő reggel, de mindnyájunknak nagyon tetszett!
Akik ezt így gondolták: Jánny Bettina, Kertész Zsuzsanna, Simon Bettina, Piros Erzsébet, Szalai István, Tóth András, Horváth Anna, Fekete Anasztázia, Végh Melinda, Szabó Dániel, Rupa Anasztázia, Rieger Anna

                                                                                                      by Babi

Kultúrakedvelők: Rendhagyó irodalom óra Kányádi Sándorral

Kányádi Sándor versekkel  köszöntötték a veszprémi Deák Ferenc Általános Iskola tanulói a 84 éves költőt, aki az itt rendezett irodalom óra tiszteletreméltó vendége volt .Izgatottan vártuk a magyar költészet egyik legnagyobb alakját, aki megérkezvén, kedves humorral így szólt a csillogó szemű gyerekekhez: „mondjuk inkább el egy  

rendes költő versét” A meghívott 300 gyermek és felnőtt elszavalta Kányádi Sándor vezényletével Petőfi egy versét, az óra végén pedig elénekeltük a Tavaszi dal vizet áraszt című népdalunkat. A gyerekek sokat kérdeztek Kányádi Sándortól: például, hogy „hol van a világ közepe?, Mivel tudjuk, hogy a költő és sokunk számára ez Erdély.

 Iskolánkból: Kertész Zsuzsanna, Simon Bettina, Horváth Anna, Végh Melinda, Rupa Anasztázia, Soós Bianka, Rieger Anna, Hock Evelin hallgathatta  Kányádi Sándort, akinek anyanyelvünk megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, „ Be kell hordanunk, hajtanunk, mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint” Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Április 2-a a Gyermekkönyvek Világnapja. Méghozzá, az ismert dán meseíró, Hans Christian Andersen tiszteletére, aki 1805. április 2-án született. Külön öröm, hogy pont e napon hallgathatta néhány diákunk  Kányádi Sándor visszaemlékezéseit,költészetről és világról alkotott véleményét.

                                                                                             by Babi