Mese a bárczis Karácsonyról

Egyszer régen, még a jelenlegi iskolába költözés előtt, amikor még nem Gizella Étterem és Hotel-nek hívták a Bárczi iskola épületét, még amikor a Horváth Évát is letegezték a gyerekei az osztályában, szóval nagyon régen, fejükbe vették a bárczis tanárok, főleg a Papp Kati,  hogy nem úgy van az, ne csak a gyerekeknek legyen Karácsony, az bizony jár a felnőtteknek is...
Így aztán lassan, hagyománya lett annak, a téli szünet előtti utolsó napon, hogy a gyerekek után a felnőttek is hazamentek délben az iskolából, estefelé felöltöztek szép ruhába, visszajöttek az iskolába, magukkal hozva az ajándékot annak, akinek a nevét hetekkel előbb kihúzták...
Az idők folyamán ez bővült még azzal, hogy néhányan énekkel, Kobela Erzsi, Csömöz Évi értő dirigálásával, furulya-, gitárkísérettel műsort adtak a többieknek, még később már főztek is maguknak karácsonyi vacsorát - előbb kocsonyát, később már szarvaspörköltet akár - és ezekre már meghívták a nyugdíjba vonultakat is.
Így volt ez most is, elérkezve a mesés jelenbe...
A gyerekek délben hazamentek, majd a felnőttek többsége is, csak néhányan maradtak, akik a már egy hete bepácolt szarvashús elkészítésének nekiláttak. Tűzdelés szalonnával, pirítás, mártáskészítés, knédli dagasztás és a többi...
Fél ötkor séfünk megjegyezte: - Gyerekek, ilyen jól még sose álltunk, most minden kész lesz időre!
Majd háromnegyed ötkor elment a villany.
Már majdnem sötét van.
Érkeznek az emberek az iskolába.
Ádventi koszorúk a tanáriba, előtérbe, gyertyák mécsesek meggyújtva.
Kint már vaksötét, az utcai lámpák sem égnek.
Hús félkészen a sütőben, sütő hideg.
Tiszta horrornak tűnik, itt van 60 ember ünneplőben, ajándékokkal, vacsora félkész, az orrunkig sem látunk...
...és akkor bemegyünk a konyhából a tanáriba.
Ott ül a sok ember, zsongás, beszélgetés, meghitt fények az asztalokon, igazi karácsonyi hangulat. Mint a képeslapokon, amiket szeretünk küldeni...
...és ez végig ilyen maradt... a hangulat is és a sötét is...
6-kor ugyan azt mondták az EON-nál, hogy 10 perc múlva lesz villany... persze nem lett, meg még 7-kor sem, meg 8-kor sem...
De a karácsonyi hangulat ott volt. 
Hagyomány, hogy minden ajándék mellé jár egy-két sor is. Vers, akár rí(é)mes, akár rímtelen... hogy nem lehetett látni a betűket,... hát erre való a mobiltelefon lámpája, meg a nyári táborban használt lendkerekes elemlámpa...
Olvastuk a versikéket, néztük az ajándékokat, nevettünk nagyokat az alig fényben... Ott már Karácsony volt, mindenki adott valamit, sokat, keveset, de adott, szeretett...
Alig látva a szöveget énekeltük gitárkísérettel a többieknek a Ghymes dalokat és kipillantva a kórusból láttuk a mosolygó arcokat... Karácsony volt...
Az, hogy nem volt kész a vacsora? Persze csalódás...
De ez egy ilyen Karácsony volt. Igazi, retro Karácsony. (Gyerekkoromból(70-es évek eleje) emlékszem ilyenekre...akkor is elment a villany, csak a gyertya, a csillagszóró és a Karácsony volt azokkal, akiket szerettem...)
...és hogy a véletlennek, sorsnak, nevezzük bárminek, milyen szerepe van az életben?
Az a mediterrán front, ami éjszaka fél tizenegy felé megérkezett, ahogy a villany is - akkor mentünk haza és azt hittük esik a hó...pedig csak a fákról hullott a ráfagyott zúzmara, amit az érkező meleg levegő megolvasztott -  ha csak 6 órával előbb érkezik, akkor nem szakadnak le azok a vezetékek a rájuk fagyott jégtől, amik a fél városra kiterjedő áramszünetet okozták...
Bolgog Karácsonyt mindenkinek!

 

Luca a jóságos, avagy a 8.a Pesten

 Hogy miért akartunk Pestre menni? Mondhatnám azt is, mint a hegymászó, mikor megkérdezik tőle, hogy miért akarja megmászni a hegyet? Hát mert ott van!
De azonkívűl, hogy ez is benne volt, voltak konkrétabb elképzeléseink is...

1. Látni akartuk a Természettudományi Múzeumot és azon belül is az iharoskúti őslények, dínók (Hungarosaurus) maradványait és rekonstruált másait, amiknek a lelőhelyét már kétszer is láttuk németbányai kirándulásaink alkalmával az iharoskúti bauxitbányában. Ezekről már írtam itt a blogban korábban.

2. Szerettünk volna látni egy 4DX filmet, ami ugye a negyedik dimenzióját jelenti az érzékelésnek. Ez tulajdonképpen látványában egy 3D-s film a hozzáillő szemüveggel, de a film jeleneteivel együtt mozgó, rázkódó, dülöngélő székkel, füsttel, köddel, széllel és térhangzással.

3. Szerettük volna érezni azt a felfokozott ádventi hangulatot, amit ilyen világvárosi módon csak Pesten lehet megtapasztalni az országban, végigsétálni a szenzációsan kivilágított Andrássy úton, beülni a varázshintóba az Operánál, meginni egy teát a Vörösmarty téri ádventi Vásárban és sétálni az esti Dunaparton...

4. Részt akartunk venni egy Öveges termi fizikaórán a Csodák Palotájában, mert filmen már láttuk az órák egy részét, de a fizikát ugye tapasztalni kell(ene)... és persze játszani a sok komoly és komolytalan játékkal, amiktől ez a Csodák Palotája.

5. Látni szerettünk volna egy igazi romkocsmát, pöttyös bögréből nagymama kakaóját és gyümölcsteát vagy befőttes üvegből limonádét inni...

6. Oda vissza akadálymentesen utazni, jó helyen lakni, gyorsan és könnyen közlekedni Pesten...

Ennyi, ugye nem kívántunk sokat?...

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Minket úgy látszik így Luca napkor a jóságos fogadott kegyeibe, mert minden úgy sikerült, ahogy elterveztük.

Láttuk az Hungarosaurust és társait, de előbb még a földszinten a természetfotó kiállítás képeinek bámulása közben ránk köszönt valaki.
Múzeumban a múzeumpedagógus. Környei Ági, aki Veszprémben szokott minket a modern művészet rejtelmeivel megismertetni, szintén a Természettudományi Múzeumben vett részt továbbképzésen és látott meg minket. Nagy volt az öröm és a hitetlenség...itt és most, ez valami boszorkányos...


A Westend Cinema Cityben kaptunk kedvezményes jegyet a "Gyűrűk Ura" folytatására "A hobbit - Smaug pusztasága" c. filmre, ami két és fél órás volt, de a gyerekek a végén azt kérdezték, mikor folytatódik... Közben tényleg rázott a szék, hogy kiborult a pattogatott kukorica, süvített a nyílvessző a fülünk mellett, rengett a föld és a szék, fújt a szél, mikor a sárkány tüzet okádott, szóval elképesztő élmény volt...



Sétáltunk az Andrássy úton, hintóztunk az Operánál és ittunk teát, na jó én puncsot, a Vörösmarty téren és sétáltunk a Dunaparton, igaz csak rövidet, mert már késő volt és mindenki elfáradt...
 

 Egy frissen festett ifjúsági hostelben aludtunk, ahol az étkezői asztalok és székek, padok raklapból készültek, a szobákban az emeletes ágyak felett a falon a Beatles és a Rolling Stones tagjainak méteres portréi vannak felfestve, van akadálymentesített szoba, és fürdőszoba, pénteken az indulásig otthagyhattuk a csomagjainkat egy külön szobában, szóval csak annyit mondhatok erről, hogy ... Luca jóságos... :-)
Másnap a Csodák Palotájában kezdtünk, - kiváltva az ÉFOÉSZ igazolványt, ingyen - megnéztünk egy zseniális fizikaórát, folyékony nitrogénnel, megfagyott lufikkal, gyetyaoltó füstkarikákkal... az órán készült filmeket holnap már megnézhetitek a Youtube csatornánkon...
Délutánig hamar elment az idő a csodapalotás játékokkal, és már csak egy kívánságunkat kellett beteljesíteni...
Keresni kellett egy romkocsmát, ahol a felsorolt italokat, kakaó, tea, limonádé kóstolni lehet...
Ilyen hely az Astória mellett a Csendes Létterem, ahol, mint a képeken is láthatjátok, talán Pest legextrémebb faldíszei, asztalai, székei(félbevágott fürdőkád) találhatók...
Ezután már csak tényleg a hazautazás maradt és itt csak a teljes elismerés hangján lehet szólni a MÁV veszprémi képviselőjéről, Benis Attilánéról, Belláról, aki mind oda, mind visszaúton biztosította a külön foglalt kocsirészt, a segítő személyzetet, liftet a kerekesszékhez.

Azért persze Luca, a boszorkányos is bejelentkezett. Csapágyas lett Dani kerekesszékének jobb első kereke, így nem tükörsima úton állandóan befékezett a kocsi, dehát ahogy az éremnek két oldala, a kocsinak meg négy kereke van, amiből a két hátsó jó nagy, így arra hátrabillentve a kocsit, minden tereppel, lépcsővel megbirkóztunk...
Luca, ez gyenge kísérlet volt, ennél még a Zámbor Andris is többet tud...pedig Ő nem is boszorkány...esetleg ördög? Na jó kisördög! :-))