»FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«…

…lefordítom, hogy értsétek: a 4.a osztály Fehérvárra ment osztálykirándulásra. Mi mindig jól tudunk

időpontot választani a kirándulásainkhoz, így bár 3 napja folyamatosan szakadt az eső, és olyan hűvös, szeles volt az idő, hogy egy jó házból való kutyust se szívesen küldtünk volna hosszabb időre a szabadba, szerdán felkerekedtünk és elhatároztuk, lesz, ami lesz, mi csak bevesszük Fehérvárt. Első lépésként a vasútállomást céloztuk meg, s már ott kezdődtek az izgalmak, hiszen a gyerekek

többsége még soha nem ült vonaton. Megnéztük tehát a vonatokat kívülről-belülről, s megtanultuk, hol és hogyan kell jegyet váltani. Vonatozni jó- s nem is volt olyan „féletelmes”, mint ahogy Meli megállapította. S bár csak fél óra volt az út, láttunk közben legelésző teheneket, bodzabokrokat, a távolban dombokat- de a legélvezetesebb mégiscsak az volt, amikor a Hajmáskéren lakó lányok felismerve lakóhelyüket gyors útikalauzzal szolgáltak.
Fehérvári győzedelmes érkezésünket a természet is elismerte: szépen kisütött a Nap és innentől kezdve végig velünk is maradt. Nyakunkba szedtük a várost, s meg sem álltunk a királysírokig A Romkert oly természetességgel

illeszkedik az őt körülölelő modern városba- mintha mindig is…de mit is beszélek, hiszen a koronázó templom és királyi temetkezőhely a középkortól hirdeti Fehérvár hírnevét. Miután a gyönyörű festett üvegablakokban kigyönyörködtük magunkat, s a romkertet is bejártuk, utunk a vörös márvány díszkúthoz, az Országalmához vezetett, mert kevés olyan ember van, akinek ne lapulna egy fehérvári országalmás fénykép a fiókjában. Most már nekünk is van.

Templomlátogatás is belefért a programba, hiszen olyan jó rácsodálkozni a szép freskókra, a hatalmas méretekre, s a templomokat uraló csendes, nyugodt légkörre. A cisztercita templom és rendház sekrestyéje tölgyfából faragott rokokó szépséget is tartogatott számunkra. A belváros hangulatos utcáin sétálni is kellemes volt, láttunk közben Patikamúzeumot, Virágórát, szép épületeket, míg el nem értünk az egyik legklasszabb helyhez:

A Koronás Parkhoz, a város új történelmi játszóparkjához. Itt aztán minden volt, ami a jó játékhoz kell: mászókák, csúszdák, beépített ugráló pad, pörgő- forgó hinták, falovak és bújódombok, interaktív információs táblák és QR kódos játék,- ha valaki még itt sem tudná letenni az okos telefonját. Sok- sok élmény egy helyen, s az együtt játszás öröme. Annyira bele is feledkeztünk a játékba, hogy majdnem lecsúsztunk az elmaradhatatlan Plázázásról..de aztán- mivel már mi is majdnem nagyok vagyunk- nem maradt ki ez a látványosság sem, s még épp maradt

időnk a busz indulásáig egy jó fagyira is. Amilyen gyorsan eltelt ez a pompás nap, olyan gyorsan röpített minket haza a busz, s majdnem annyira gyorsan romlott az időjárás is, ahogy közeledtünk Veszprém felé. Itthon fázósan, de az élményektől kimelegedve várta mindenki a szüleit, hogy elmesélhesse: milyen is volt az, amikor a 4.a. hadi út helyett osztálykirándulásra ment Fehérvárra.

                                                by Oláh Andi

Gombolyítás után "gyantázás"

Már második éve, hogy a nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola 3-3 végzős tanulója a mi iskolánkban tölti három hetes gyakorlati idejét. Így volt ez most is...
Johanna(Hanna), Vanessza(Vani) és Zsófi(Szofi) okozott kellemes meglepetést az alsósoknak, ahol első napjaikat töltötték és tűnt fel a felsős, szakiskolás fiúknak, mikor meglátták őket a folyosón fonalat

gombolyítani. Merthogy mi kilencedikesek így kerültünk velük kapcsolatba. Segítség kellett a ballagási tarisznyák és a szőnyegfonalak gombolyításához, mivel mindenki a gyapjú- és gyöngyszövéssel foglalkozott. Ők szívesen segítettek és nagy szakértelemmel gombolyítottak néha óriási gombolyagokat nagyon rövid idő alatt. Közben azért ment az ismerkedés is, kiderült, hogy mindegyikük valamilyen szinten már művész vagy az akar lenni. Johanna már most is színésznek tanul az iskola mellett a Magyar Film és Média Intézet színészképzőjében, Vanessza grafikusnak készül, Zsófi pedig képzőművésznek, neki már kiállítása is volt a veszprémi önkormányzat épületében. Szőni ők is tanultak a Waldorfban, így nem volt idegen nekik a fonalakkal végzett munka, nekünk pedig nagy könnyebbséget jelentett, hogy ezzel nem kellett foglalkoznunk. Mivel csinos, szép lányokról van szó, persze a folyosón mindig akadtak felsős, szakiskolás fiúk, akik a kezdeti gátlásosság után már rendszeresen jöttek dumálni a csajokkal...
Hetente egy-két napot töltöttek velünk és a fonalakkal jó hangulatban, igaz a második nap, amikor az újonnan hozott, rojtos
  szőnyegfonalat felgombolyítva Johanna nadrágja olyan bolyhos lett, hogy alig látszott az eredeti színe, na akkor láttam Johannán, hogy hová kívánja az összes gombolyagot, meg engem... :-)
De aztán Oláh Andi kolléganőnk ötlete nyomán bevetettük a bolyhozógépet, amit ők ezután csak gyantázógépnek hívtak, innentől elmúlt a rosszkedv és csak nevettünk azon, ahogy Johannát gyantázták a többiek.
Hogy milyen az a bárczis gyantázógép? Nincs motorja, se forgó alkatrésze, de rendkívül hatásos szőr
és bolyhok ellen. Ez bizony a széles Cellux ragasztószalag. Szebb lett Johanna nadrágja, mint újkorán... Aki nem hiszi, nézze meg a filmet...

                                                                             

                                                        

Bárczis ballagó tarisznya gyapjúból és gyöngyből, csak kézzel készítve

Nemsokára ballagás lesz a Bárcziban is. Ilyenkor nagy a készülődés, főleg a ballagó osztályokban és a
pedagógusok között. Időpontok egyeztetése, fényképek készítése, az első bárczis tabló "megalkotása", iskola-, osztálydíszítés, virágok, műsor, ki mit süt... szóval van mivel foglalkozni.
Most ennek a készülődésnek egy kis részletéről írnék, a ballagó tarisznyákról.
Voltak eddig is tarisznyák, az eddigiek is szépek voltak, varrták már mindenféle anyagból, díszítették hímzéssel, rávarrással, de nekünk most más jutott eszünkbe. Más, bár teljesen logikus, kézenfekvő ötletünk támadt. Szőjük meg a tarisznyákat, ha már úgyis jól tudunk, - mert jól tudunk :-) - nyers színű, igazi, szúrós gyapjú fonálból. Persze beindult az ötletelés... ha ti
megszövitek, akkor mi szintén szövünk hozzá,
de színes üveggyöngyből évszámot, aztán azt rávarrjuk a tarisznyára. Minden ballagó kiválaszthatja a saját színeit, így sokféle 2015 lesz a tarisznyákon. Ha már minden kézzel készül, akkor legyen a tarisznya vállpántja is gyapjúból, de azt meg fonjuk. Négyes fonással.
Mindenki örült, tarisznya készítés megtervezve, már csak azt kellett összeszámolni, mennyi kell...
Hát a vége 30 lett. Nem volt őszinte a mosolyunk elsőre, de annyi baj legyen, elkezdtük csinálni. Szőtték a gyapjút a 9.a-sok, a gyöngyöket a 9.b-sek, fonták a gyapjúpántokat a 10.-esek. Órai szünetben, a déli szabadidőben, diákvállalkozó- és kézműves szakkörökön. Gyerek és tanár együtt. Ezen a héten elkészült az összes tarisznya "alkatrész", néhányat már össze is állítottunk, a
jövő héten befejezzük az egészet. Kis dolog, de az biztos, hogy ilyen szép, a régi és az új kézműves hagyományokat ötvöző tarisznyája még egy bárczis ballagónak sem volt. Szerintem jól sikerültek. Szerintetek? :-) 

Örökzöld függőkert gumiágyban

Régóta bántja a szemünket az iskola nyugati oldalán lévő puszta betonfal szürkesége. Ráadásul ezen az oldalon vannak az alsós osztályok kis udvarai is, amik sajnos egy-két épített játéktól és a homokozótól eltekintve elég kopárak, sivárak. A nagy, üres, szürke felület megtörésére, élénkítésére jött
az ötlet: csináljunk függőkertet. Persze nem olyat mint a babilóniai Szemiramiszé volt, hanem kisebbet, bárczisat. Lehet, hogy ez nem tartozik majd a világ hét csodája közé, de két közös tulajdonság azért lesz benne...függőkertnek függő lesz és hogy felülről építjük lefelé...
Kiválasztottuk a legszélesebb megmaradt autógumikat. Szempont volt, hogy a gumi minél szélesebb legyen és ne legyen nagyon "peres", vagyis a gumi oldalmagassága minél nagyobb legyen...hogy minél több föld férjen el
benne. Kis udvaronként hat gumit fúrtunk fel a falra, majd érett komposzttal töltöttük meg őket, ügyelve a föld savanyúságára,

hiszen örökzöld veronikacserjét és kecskerágót akartunk ide ültetni. Na jó, azért került bele egy kis citromfű, egy kis kakukkfű és néhány futó, tarka levelű meténg is. A gumik fúrását, felcsavarozását, a földdel feltöltést, ültetést a diákvállalkozó fiúk csinálták, két lelkes ötödikes segítővel, Bencével és Lacussal. Mikor minden kész volt, és öntözés után állt a víz az "ágyásban", jutott eszünkbe, hogy

elfelejtettünk leeresztőnyílást fúrni a gumikba, ahol a felesleges víz ki tud folyni a gumiból. Szerencsére ezt ott helyben is meg lehetett még tenni, így már pangó víz sem veszélyezteti a függőkert dzsungellé alakulását. :-)
Mindegyik kis udvar alsós tanárai és gyerekei örültek a növényeknek és ígérték, hogy gondozni fogják a őket. Hát még ha észreveszik majd

azt a sok, színes kis dísztököt, amit szintén ide vetettünk és amik reményeink szerint majd kikelve, díszei lesznek a betonfalnak.
Mivel felülről kezdtük a függőkertet, lefelé folytatjuk majd tovább...ha elkészül, megmutatjuk azt is... 

Fényezzünk gumifotelt!

Márciusban már fényeztünk gumikat igazi autófestékkel, amit az Ökoiskola munkacsoport három
tanárnője választott ki személyesen egy színskáláról és ilyen színűek lettek a virágágyásokat alkotó gumikarikák. Akkor egy ismerős - sógorom :-) - autófényező hozta el a felszerelését az iskolába és fújta különböző színűre a 20 autógumit.

Az elkészült gumifoteleket is le kellett festeni, ehhez szintén ajándékba kaptuk a festéket a Lechler Autófényezési Szaküzlettől. Most két színt választottunk egy khakit és egy okkert.
Az előkészítésnél most nem csak a szokásos csapat segített, a gumik lemosásában a hetedikes fiúk vettek részt, ők sikálták, locsolták a gumikat. A fényezéshez is ők cipelték a hátsó udvarba a foteleket, lábtartókat, de ott már a szokásos "csapat" vette át a munkát. Nem használt fém asztalvázak alkották a munkafelületet, így kerültek megfelelő magasságba a fotelek. Higítóval zsírtalanítottuk a gumikat, majd kezdődhetett a festékek bekeverése. Mivel

műgyanta alapú festékek, így szükség volt még edzőre és higítóra. Még festés előtt kitaláltuk, hogy néhány fotel legyen zebramintás, azt is előkészítettük.
A kompresszort és a festékpisztolyt kölcsönöztük, - itt is kaptunk kedvezményt - beüzemeltük és már kezdődhetett is a munka. A sógor most külföldön dolgozik, így rám maradt a festékfújás. Nem akarom magam fényezni, - inkább a gumikat - de néhány száz fotel

fényezése után talán valamelyik lábnyomába beleléphetek majd... :-)
Tovább tartott mint gondoltuk - három órát biztos eltöltöttünk a munkával - de legalább ebbe is belekóstoltunk. A fiúk is kipróbálták a munkafolyamatokat, legközelebb már akár önállóan is tudják csinálni. Lesz is rá lehetőségük, hiszen
több osztály is jelezte, hogy ők is szeretnének ilyen ülő-fekvő alkalmatosságokat a saját kis előkertjükbe. 
Még egyszer külön köszönet a Lechler Autófényezési Szaküzletnek és vezetőjének Szabó Róbertnek!

Papírtároló raklapból

A papírgyűjtés egyre több örömöt és ezzel együtt több gondot is okoz a Bárcziban.
Az öröm azért van, mert az osztályok, a szülők, ismerősök egyre inkább felismerték az évek folyamán, hogy minél több papírt gyűjtünk, annál több pénze lesz az osztályoknak. Persze hozzájárul ehhez az is, hogy jó szerződést tudtunk kötni már évekkel ezelőtt az SCH-Ózon Kft. inotai telephelyével, akik mindig garantálják, hogy a legjobb ajánlattevőnél is egy forinttal többet adnak a papír és a PET palack kilójáért.
A megbeszélt időpontban jönnek a papírért, PET palackért és elviszik tőlünk, legutóbb két hete, 4,3 tonna papírt és majdnem 300 kiló(13 óriás, 1.5 m3-es 'big-bag' zsák) PET palackot. Kettőt fordultak és még maradt papír a suliban.

Így nézett ki eddig

A gondok akkor kezdődtek, amikor elkezdett nőni az összegyűjtött papír mennyisége. Mivel lehetőség van vegyes papír gyűjtésére, ez nem mindig kötegelhető vagy ha az lenne is, nem kötegelik a gyűjtők, így bizony néha egy-egy szelesebb nap után az egész hátsó udvarról még egyszer vagy sokszor újra kellett gyűjteni a szétfújt papírokat, azokat lesúlyozni, hogy a szél ne tudjon belekapni, szóval meggyűlt vele a bajunk.
Mivel komposztálót már készítettünk raklapból, gondoltuk a nagy méretű un. nem EU szabvány raklap megfelelne erre a célra is. A már ismerős Lombos Kft.-től olcsón be tudtuk szerezni a 10 db raklapot, hulladék lécekből, gerendából a rögzítő elemeket, aztán már csak fűrész, kalapács, szeg, sniccer és némi betonvas kellett és már készen is volt a 30 köbméteres papírtároló.
...és hogy a raklap résein se fújhasson ki a szél semmit, hát erre való
a kettévágott 4 méteres kidobott "nagyszoba" szőnyeg, amit belülről felszögeztünk a már felállított, rögzített raklapokra. 
Kolléganőnktől Redler Marianntól még tavaly kaptunk egy 6 méteres vastag zöld hálót, amit eddig térelválasztónak használtunk az egyik kis udvarban, de most a papírtároló tetejére feszítve mattot adtunk a szélnek. Innen fújjon ki valamit, ha tud...
Az egész elkészítése belefért a hétfői diákvállalkozós szakkör két órájába. Stabil és praktikus lett, hiszen papírszállításkor az egyik hosszú oldal 2-3 perces munkával egyben eltávolítható, majd a szállítás után visszahelyezhető és szintén két perc alatt újra rögzíthető.

Ilyen most

A fiúk élvezettel dolgoztak, úgy látszik a közös "alkotás", az együtt végzett munka, az saját munka eredménye, hasznossága szárnyakat ad nekik, jönnek az új ötletek és hát megtanulnak közben olyan dolgokat, amit a saját életükben is alkalmazni fognak. Persze nem csak arra gondolok, hogy szögelnek, kalapálnak, fűrészelnek, - ezek is fontosak - hanem megtanulnak praktikusan gondolkozni, együtt dolgozni másokkal, elfogadni vagy nem elfogadni az alá-fölé rendeltségi viszonyokat, azokat a saját tehetségükkel, innovációjukkal alakítani, megváltoztatni... továbblépni.
Mindig azt kell megállapítsam, hogy élmény velük dolgozni, jó látni hogy alakul,
alakítják a saját "csoportdinamikájukat", engem is beleértve persze... :-)