Bicikli, bakonyi jó levegő és a "dínóbánya"

Ha október, akkor az osztály Németbányára megy kirándulni.

Mindig van régi és új látnivaló. Régi az iharkúti "dínóbánya", ahová minden évben kimegyünk, egyrészt, mert itt találták meg a galléros dinoszauruszok csontjait...
Erről itt olvashattok bővebben:
Galléros dinoszauruszok a Bakonyban

 
...másrészt, mert az elhagyott és részben rekultivált bánya monumentalitásával, színeivel, meredélyeivel, kis tengerszemével mindig nagy hatást tesz a látogatókra és feléleszti bennük a felfedezőt.

 
 Így van ez velünk is, mindig nagy élmény itt lenni.
Az új látnivaló pedig - a kiterjesztett biciklis 'hatótávolságnak' köszönhetően - a Pisztrángos-tóhoz vezető bakonyi erdő, lejtő, emelkedő.
A tóról egy rövid ismertető:
Pisztrángos-tó

 
Ami itt mindig állandó, az a nyugalom - autó alig van, autóbusz napi kettő, bolt híján a kenyeres autó zenél hetente háromszor, aztán csak a jó levegő, - a Bakony legtisztább levegője -  meg a csend marad.

Persze azért némi izgalom is akadt. Első nap Iharkúton, Szalai Zsolti biciklije kapott defektet, onnan tolta hazáig a bringát, - érdekes, mert aznap reggel cseréltünk új belsőt a kerekén és furcsamód az előző biciklis kirándulásunkon is az ő kereke lyukadt ki.
 
Lehet azért mert ő a "legnehezebb"?  Második nap már Zsolti vitte a cserebelsőt és a szerszámokat...nem is kellett gumit cserélni...
A Pisztrángos-tó volt a másnapi úti cél, 
Danival, Virággal mi előrementünk kocsival az erdészeti úton, - erre külön engedélyünk volt - hogy mire a fáradt biciklisek megérkeznek, már parázs és előkészített nyársak várják őket. 11 órára készen is voltunk mindennel, égett a tűz, a nyársakra felszúrva a sütnivaló, csak az éhesek nem érkeztek meg. Fél 12-kor már aggódtunk, hiszen 6 km-t könnyedén meg lehet tenni egy óra alatt... A
déli harangozás Farkasgyepűről felénk sodródó hangját  már idegesen hallgattuk, Virág percenként nézte az utat, amerről vártuk a többieket, de nem jött senki. Térerő természetesen ott semmi, majdnem be kell menni a faluba, hogy telefonálni lehessen. Ott nem hagyhattam a két gyereket, így elhatároztuk, ha fél egyig nem érkeznek meg, összepakolunk és elmegyünk telefonálni... Virág többször mondta, hogy ő látja már őket, de aztán mindig kiderült, hogy senki sincs az úton...

Amikor aztán fél egy előtt Virág mondta, hogy... "Na már itt is van Bandi barátom..." Danival már fel se pillantottunk a krumplihámozásból... Pedig "Bandi barátunk" tényleg megérkezett nagy fékezéssel. Ő volt az előreküldött futár, hogy nem vesztek el, csak eltévedtek... A 6 km helyett mentek 16-ot, jól elfáradtak... Én így még nem örültem a gyerekeknek, ekkora kövek már rég estek le a szívemről, de ezt el se mondhattam, mert csak meséltek, meséltek, hogy egyszer csak véget ért az út, amin mentek, aztán vissza kellett fordulni, aztán a falu szélén egy ember azt mondta Nóri néninek, hogy a másik irányba menjenek, de arra szerencsére dolgozott két földmérő, akik egy másik utat javasoltak, ami teljesen más irányba indult, de mint utólag kiderült ez volt a jó út... (Azt azért hozzá kell tenni, hogy a jelzett úton indultak el a biciklizők, de az néhány km után megszűnt, mivel a sok esőtől a helyi kis patakból nagy patak lett, a jelzett útból pedig mocsár...így  kellett visszafordulniuk...)

Ezek után csoda, hogy jólesett az ebéd?
Fél négykor hazaindultunk és haza is értünk időre. Mi hárman kocsival, a többiek bicajjal. Biciklivel érdekes mód, most ez csak 35 percbe telt.
Hogy miért kellett négyre hazaérni?

Mert előző nap bejött az udvarra egy hölgy, aki azt kérdezte, hogy mivel holnap tócsit süt, hozhatna-e nekünk is? Ott lakik a szemközti oldalon, lentebb 3 házzal... Mit mondhattunk volna? Áááá, nem kérünk? Dehogyis... köszöntük szépen.
Négy óra után nem sokkal nyílik a kapu és meg is érkezett a frissen sült tócsi, egy egész kosárral...az előző napi hölgy karján...hozott hozzá medvehagyma krémet, helyi chili paprikát, már csak a tejfölbe kellett belekeverni...
Utána csak pihegni tudtunk...na meg focizni egy idő múlva, aztán tüzet rakni a cserépkályhában, a nappali vaskandallójában és már be is sötétedett... Előkerült a kártya, a társas, aztán választottunk filmet, két lány átment a szomszédba az Ili nénihez, - neki van mikrója - kukoricát pattogtatni, hiszen a mozihoz az is jár... Aztán mozizás...
Ili néni étkezdéjéről már eddig is minden évben írtam, hiszen jó áron, nagyon finomakat főz.

Most is így volt, első és harmadik nap ebédeltünk nála, már régi ismerősként, annyi különbséggel, hogy a szülinapja is erre a napra esett(első nap) - a szomszédok súgták meg - így nagyon meglepődött, mikor énekeltünk neki az udvaron egy "Boldog, boldog szülinapot..."
Németbányáról itt lehet olvasni:
Németbánya
Külön írnom kell a háziakról. Ági néni kolléganőnk volt és öt éve meghívott minket az akkor nemrég vásárolt házikójukba, Németbányára. Azóta minden évben csak szépül a ház, idén már teljesen új tetőt is kapott, gyönyörű hódfarkú cserepes ház lett. Igazi gyöngyszem. Megőrizték a régi formákat, ahol lehetett, modernizálták, Mi minden évben a ház megújult részeit csodáljuk meg, Ági néni meg a gyerekekre csodálkozik rá... "...hogy Ti mekkorák vagytok, mennyit nőttetek!" 

Tiszteletre méltó az az önzetlenség, adni akarás, ami Ágiból sugárzik. Most is, már kora reggel felült az egyetlen reggeli buszra, ami bemegy Németbányára és mire mi megérkeztünk meleg volt a házban, az ágynemű felhúzva a régi, háború előtti időkből származó, szépen felújított ágyakra, a sütemény ott várt minket az ebédlőasztal közepén, szóval le a kalappal előtte.
Köszönjük Ági. 
Csak azt nem tudom, ha jövőre megint megyünk, akkor addig mit tudnak még ezen a szépséges házon csinálni...abban viszont biztos vagyok, hogy mi egy év múlva még nagyobbak, még öregebbek leszünk...rajtunk biztos lesz mit csodálkozni... :-) 

Őszi játszóház, avagy a Vénasszonyok Nyarának utolsó napsütötte szombati munkanapja

                            

 Az idei évben a játszóház szervezői újításként, az eddigi megszokott osztálypároktól és állomásoktól eltérően, egy új rendszert és új szabályokat vezettek be.

Sokan, sokféleképpen gondoltak erre a szombat délelőtti napra, voltak,

 akik féltek, a sikertelenségtől, a káosztól, az unalomtól, és voltak,

 akik reménykedtek a sikerben, abban, hogy a gyerekek élvezik

 ezt a délelőtti napot.

A játszóház a sikerre és a gyerekek teherbírására épült. Az ősz és a Halloween elemeivel, jellegzetes eszközeivel feldobva, keveredve pontok és ügyességi játékok kapták a fő szerepet.

Az állomások helyett, most 11 játékos feladat és 3 hosszabb időt igénylő kreatív tevékenység várta a gyerekeket, ahol tőlük függött, hány pontot kaptak a szigorú „zsűritől”. A pontokat egy tökfejbe lehetett gyűjteni, minden gyermeknek névre szóló pontgyűjtő-tökfeje volt, amiben 12 lap biztosította, hogy jó sok pontot tudjon összegyűjteni.

Mindegyik állomáson maximum 1-2 percet töltött egy gyerek, és többször is megismételhette a neki tetsző játékot. Az a gyermek kaphatott öt pontot, aki megadott időn belül elvégezte a feladatot. Az a tanuló, akinek nem sikerül a feladatot megoldani, három pontot kapott.

 A gyerekek az összegyűjtött pontjaikat különböző ajándékokra, finomságokra válthatták be a pontbeváltó helyen. A süteményeket a felső tagozat, a lányklub és a szakiskola osztályai sütötték. A lekvárt a 11. osztály készítette. A játékokat, plüss állatokat, DVD-t felajánlásoknak köszönhetjük.

 

A nap első feladata, a levélsöprés volt, ahol mindegyik osztály lehetőséget kapott az iskola környezetének rendben tartására. Minden osztálynak kijelöltünk egy területet, amit 25 perc alatt kellett levél mentesítenie. Ez a feladat kiadós, méltó bemelegítése volt a napnak.

 Lássuk a feladatokat:

Tök-kergetés: a játék lényege, hogy adott idő alatt egy tököt kell kampós bottal elgurítani a célseprűig.

Szereld a prést! : nem feltételez műszaki előképzettséget, de annál több türelmet, kitartást és gyorsaságot. A játék lényege, hogy vágódeszkáról, egy hurkapálcika segítségével, öt anyacsavart továbbítson a préshez, ezzel segítve az eszköz megjavítását.

 

Madárijesztő: bekötött szemmel egy botra kötött szalmakalappal válhatott mindenki az ősz jellegzetes figurájává egy perc alatt, akinek sikerült az átváltozás öt ponttal lett gazdagabb.

Számold a szőlőszemeket! : egy fürt szőlő előtt lépésszámlálóval a fején kellett bólogatni, számolni a pontgyűjtőnek, fél percig. Természetesen a számolás végeredménye 3 és 5 pont volt.

 

Koszorún innen, koszorún túl… : buborékfújásra invitálta az iskola tanulóit, egy őszi koszorú előtt állva kellett buborékot átfújnia, azzal a feltétellel, hogy a buborék nem ér hozzá a koszorú belső köréhez.

 

Almát a kosárba: az a tanuló kapta a legtöbb pontot, aki a második, legmesszebb lévő kosárba dobta az almának álcázott kislabdát!

 

Kergesd a sünt!: nagy móka és kacagást jelentő ügyességi játék, a gyerekek derekára erősített, harisnyába rejtett sodrófával kellett a narancsnak álcázott sünöket az avarba kergetni. A szegfűszeggel illatosított „sünt” egy perc leforgása alatt kellett a célba görgetni.

 

 

Ne tökölj!!!: apró kezek gyorsaságára és a figyelem- koncentráció legmagasabb szintjére volt szüksége minden pontgyűjtő mesternek, hogy a poharak közül a kakukktojás mustos poharat a torony tetejére rakja.

Rémfinomarc: minden idők legrettentőbb és legfinomabb feladata, némi nehézséggel és kókuszreszelékkel megédesítve! A legbátrabb pontgyűjtők az arcizmaik segítségével vezetik a finom falatot a homlokuktól a szájukig, míg a nagymozgásokat kedvelő őszi versenyzők a kötélről, mint mézédes szőlőszemeket csipegető madarak kaparintják meg az édes falatokat. Egyik feladattípus se egyszerű, de a cél édesíti a módszert!

Gesztenyehalász: kitartást és finommotorikát igénylő feladatnak a célja, hogy a harisnyaszárakba foglyul ejtett Gesztenye-Gusztikat épségben kimenekítsék a versenyzők. A mentő expedícióra másfél perce volt kicsiknek, nagyoknak, akkor kapták meg az öt pontot, amikor a gesztenyét a tenyerükben tartották.

Szüreti rém, a nem mindennapi jelenség bőrébe bújhattak a diákok és a rém mindennapi munkájába kaptak bepillantást. A tanuló fejére egy harisnyát húzott, aminek szárába egy rémséges almát tettünk, így született meg a szüreti rém, aki az almaszüret egyik jellegzetes alakja mesebeli tájakon. Görnyedt testtartása és a fején lévő szerkezet segítségével az összes útjába eső üdítősüveget feldönti, akkor a legelégedettebb, ha egy percen belül, mind a tíz üveget a földre löki, és öt ponttal gazdagítja a pontgyűjtő-tökfejét.

Azok a gyerekek, akik már minden pontgyűjtő állomáson teljesítették a feladatot, és a pontgyűjtő-tökfejük megtelt. Három kreatív tevékenységet biztosító állomás, illetve a tornateremben felállított pingpong-asztal és csocsó-, biliárdasztal biztosította, hogy eszükbe se jusson unatkozni és az idejüket hasznosan töltsék el. Természetesen ezeken a helyszíneken is gyűjthettek a gyerekek pontokat, és az elkészített őszi alkotásukat is magukkal vitték.

A három unaloműző állomás bemutatása:

Őszi Quilling, színes papírcsíkokból ízletes szőlőfürt készítése.

Őszi koszorú, gesztenyék és szárított növények felfűzése.

Őszi hagyományok, Babi néninél gondolkodásra késztető memória és ismeretterjesztő játékok tömkelege.

A nap végén a felnőttek fáradtan rogytak az ebédlőasztalok mellé, a tanulók vidáman süteménnyel megtömött pocakokkal és zsebükben, táskájukban sok-sok játékkal, gondolataikban sok sikerélménnyel és vidámsággal kezdték a szüreti rántott húst elpusztítani.

 

A kiürült elcsendesedett iskolára a szüreti madárijesztő vigyáz és az alsós osztályok által készített tökfejek!

A rém legyen veletek!

                                                                        by Fülpös