Hogyan lesz a hiperaktivításból kastélyparki bújócska?

Főúri napozás

Miért kellett már megint Ladányba menni? 
Több oka is van... A múltkor csak a kastélyt láttuk, igaz pincétől a padlásig, de még egy kis medvehagyma szedésen kívül másra már nem maradt időnk. Nem láttuk a kastélyparkot, benne a korabeli Tudor stílusú víztornyot, a kiszáradt tavat a kis szigettel, a kőboltozatos hidat, amit a tavat tápláló csatorna fölé építettek, nem láttuk az óriás fákat, nem sétáltunk a több kilométer hosszú ösvényeken és persze a lényeg, hogy nem bújocskázhattak a gyerekek, mert nem volt rá idő.
Ezért jöttünk most és csatlakozott hozzánk egy másik bárczis osztály...

Ők hoztak pogácsát...

...mi innivalót

 Ők ugyan szerették volna megnézni a kastélyt belülről is, de mivel a kastélyban rendezvényt tartottak, most nem tudták.
Odaérkezve derült ki, hogy tulajdonképpen a hiperaktívitás miatt szorultunk ki a kastélypark 24 hektárjára. De jó lenne mindig így szorongani, mondtuk séta közben többször is...
A kastélyban a helyi óvónők szerveztek továbbképzést a közeli és távolabbi óvodák pedagógusainak.

Itt elférne a tantestület...

A hiperaktivítás volt a téma. Ideális hely erre... Mintha egy más dimenzióba kerülnénk. Hiperaktivításról beszélni ott, ahol a tanácsterem székei aranyozottak, ahol a terem ablakaiból az óriási parkot látjuk, ahol a fejünk felett a falon több milliós antik goblein és főúri portrék lógnak...
De szeretnék egyszer itt egy kihelyezett tantestületi értekezleten részt venni... :-) és utána azt csinálni, amit mi is csináltunk:

Felmásztunk a víztoronyhoz

Onnan ráláttunk a tó kis szigetére

Fociztunk egy kicsit

Zámbor Tarzan András a fán

Muszáj volt fotózkodni

A kastély mindenhonnan látható

Ez egy csodapark: felugrunk...

...és fent maradunk

Volt aki így bújt el és volt aki máshogy...

 

Azért volt medvehagyma is...

Csokornyi....

 Az előző
bejegyzésben félrevezettelek benneteket. Még nem virágzik a medvehagyma. Még nem hófehér-zöld mező a park, így aztán még mindig csak zöld mezőt tudtunk fényképezni.
Ígérem, hogy amint virágzik, azt is látni fogjátok.
...hogy ezért még egyszer el kell menni Ladányba?  Azt beszéltük meg a gyerekekkel, hogy ezt az áldozatot - nem kicsit - vállaljuk. Csak a Ti kedvetekért!  :-)
Ja igen...holnap medvehagymás pogácsa lesz az iskolában. :-)

Diavetítésben látható a többi kép is a ladányi kirándulásról.

Jóllakottság Ladányban

Azt tudtam, hogy egyszer meg fogom mutatni az osztályomnak a ladányi - mi, környékbeliek csak Ladánynak hívjuk Nádasdladányt - Nádasdy kastélyt. Hogy miért? Hát mert sokáig, évtizedekig csak a romos épületet láthattuk, aztán volt olyan időszak, amikor még azt sem...
Mindenki örült, amikor megkezdődött a felújítás és aminek az eredménye ez a gyönyörű épület lett. 
Volt más oka is persze...
Mert hát a kastélyt két időpontban ajánlott látogatni. Egyszer a medvehagyma érés idején, - de ekkor mindenképp - és minden más időpontban...
Most amerre a szem ellát, - van hová, a 23 hektáros parkban - mindenütt medvehagyma zöldell. Ennél már csak az lesz szebb, mikor majd virágzik.(kb. egy hét múlva) Akkor hófehér-zöld virágmező lesz mindenfelé.
...és eddig még csak a szépérzékünk jóllakottságáról beszéltem, a hasunk majd csak a végén következik... :-)
De visszatérve a szépséghez: nyolc helyiséget tudtak eddig berendezni a helyiek, korabeli bútorokkal, festményekkel, használati tárgyakkal, helyreállított, restaurált berendezéssel, de ezek közül is kiemelkedik a Hősök Csarnoka, a Nádasdy család híres tagjainak festményeivel, a faragott vörösfenyő burkolattal, a több mint száz gyertyás kovácsoltvas csillárokkal, a színes ólomüveg ablakokkal, egyszóval csodálatos...
Kíváncsiak voltunk az alagsori tőzegkazánokra, amikkel a kastély légfűtését biztosították a helyi tőzegből, megnézhettük a síneket, amiken az ételt szállították a konyharészlegből az ebédlőig, a tőzeget a tárolókból a kazánokig, láthattunk régi eszközöket, de ugyanitt láttunk furcsa feliratokat, ijesztő álarcokat, figurákat...rémes hangulatot árasztó szobákat, de most szerencsére volt világítás, így nem ijedtünk meg...nagyon.
Megtudtuk, hogy nagy, 400 fős Halloween partikat rendeznek itt a kastélyban minden ősszel és mivel mi is szeretjük és meg is rendezzük a saját Halloween napunkat, gyorsan meghívást is kaptunk a következő ilyen ladányi rendezvényre.
Itt az alagsorban lakhatott jól az adrenalin-, felfedezés éhségünk, hiszen itt volt sok sötét terem, ismeretlen rendeltetésű eszköz, ijesztő figurák, feliratok...
Ilyen élmények után szedtünk medvehagyma "hegyeket", ami meg se látszott a zöld mezőben és készülődtünk a hazaindulásra.
Mi lett a sok medvehagymával?
 
Másnap, vagyis ma, lányaink medvehagymás pogácsát sütöttek életvitel órákon. Nem számolták, de alulbecsülve is több mint háromszázat...

Minden osztálynak jutott belőle.
Persze nekünk 8.a-soknak is, így aztán nem véletlenül írtam az elején, hogy még sor kerül a hasunk kényeztetésére is...
Azt mondják a hozzáértők, hogy az igazi gasztronómiai élményhez a látvány is hozzátartozik, több fogáson keresztül...
Az igaz, hogy nálunk csak egy fogás volt, de jóllaktunk. Láttunk sok szépet, természetit és építettet, felfedeztünk pókhálós lépcsőket, téglaboltozatos, sötét termeket, izgultunk a halloweenes díszletek miatt és már készülünk az őszi látogatásra...

...és ami csak a látogatás reggelén derült ki:
Réka izgatottan jött iskolába, mert mikor édesanyja megtudta, hogy a kastélyba jövünk látogatóba, elmesélte lányának, hogy az ő nagymamája és nagypapája - Réka dédmamája és dédpapája - ebben a kastélyban dolgoztak, mint szakácsnő és lovászmester. A dédmama használta az alagsori hajtányt az ebédszállításhoz, a dédpapa pedig ott lovagolt a parkban, ahol mi szedtük a medvehagymát...
A dédunoka pedig láthatta majdnem a régi fényében a dédik munkahelyét... Borzongató...
De ilyen az igazi desszert... :-)

Jobbra diavetítésben láthatók a ladányi képek...
 

 

Még több lehetőség

Utoljára tavaly októberben írtam a bárczis hulladékgyűjtésről. Szó volt ebben az újság-, a PET palack-, a használt sütőolaj-,  a gesztenye gyűjtésről és nem lényegtelenül a gyerekek gondolkodásában történt változásról is. Itt olvasható:

A hulladék...lehetőség

Azóta mind minőségi, mind mennyiségi változások is történtek. Most már folyamatosan gyűjtjük az újságot és a papírt is, aztán amikor összegyűlik egy teherautónyi, akkor az inotai cég, - róluk is írtam már - elszállítja a papírt és a PET palackot.
A döntő változás akkor történt, amikor a már említett, ajándékba kapott vaskazánt és az egyéb hulladékvasat elszállítottuk az átvevőhelyre és ott a pénztárnál megláttam a kifüggesztett listát,

hogy mi mindenért adnak pénzt, ha összegyüjtjük és beszállítjuk.
Na innentől kezdve gyűjtünk már elektronikai, és háztartási műszaki hulladékot, mint mosógép, hűtőszekrény, TV, mikró, vasaló, számítógép és még hosszan sorolhatnám...
Amikor összegyűlik egy adag, bérelek egy utánfutót - kb. 1000 Ft-ért(időfüggő) - felrakjuk és elszállítjuk.

Mindenki behozza azt, ami kidobásra vár, vagy elmegyünk érte, - de eddig, mivel veszélyes hulladéknak minősülnek ezek a használhatatlan műszaki cikkek, nem dobták ki - mi pedig elvisszük. Volt olyan kolléganőnk, aki felajánlotta lebontásra az udvarában évek óta téglákra állított lakókocsit, amiről bontás közben derült ki, hogy a borítása alumíniumból van, ami a háromszorosát éri a vasnak. Igaz ezzel sokat kellett dolgozni, mert nem maradhatott az alumíniumlemezben egy vasszegecs sem, de megérte...
Aztán jöttek a hűtők, TV-k, mindenki hozta vagy mentünk érte.
A múlt hónapban hívtak a portára telefonhoz és egy hölgy keresett valakit, aki a hulladékkal foglalkozik. Elmondta, hogy Ő nyugdíjas, egy társasházban lakik és mikor tudomást szerzett az iskolai gyűjtésről, megszervezte a házában és így mindenki kirakta a tárolójából ami nem kellett neki, nekünk "csak" fel kellett rakodni, elszállítani.

...és hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy megint el tudunk menni táborba, Balatonakaliba negyvenen, velünk táborozhat ott 20 erdélyi diák, - viszonzásul ők vendégül látnak minket a nyáron Erdélyben - de még ennél is többet ér, ami a gyerekekkel történik...a közös munka, aminek értelme, eredménye van, a közös erőfeszítés egy cél érdekében, az egymásrautaltság felfedezése, a munkavégzési, irányítási, szervezési, kommunikációs tapasztalatok beépülése a személyiségbe, a saját korlátok lebontása, a határok tágítása mind-mind olyan, napról-napra változó, fejlődő felfedezés, amit nagyon jó látni, érezni...
Ezek a gyerekek terveznek, célokat tűznek ki, - sokszor túlzókat is, de hát ki nem tett ilyet fiatalon :-) - el akarnak érni valamit. Öröm együtt dolgozni velük...
...és persze ahogy lenni szokott, a valóra váltott lehetőség hozza a következő lehetőséget...de erről majd legközelebb... :-)

Szépírók szép számmal a Bárcziban

       Iskolánkat immár harmadik alkalommal éri a megtiszteltetés, hogy megrendezze a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács által rendezett Országos Szépíró Verseny  megyei fordulóját.

A szépíró verseny célja a kézírás fontosságára való figyelem felhívás, mely tükrözi személyiségünket, hangulatunkat érzelmi és lelki állapotunkat, de vissza is hat, mivel számtalan képességünk és készségünk együttes alkalmazását igénylő tevékenység. Az ésszel, szívvel irányított kéz utánozhatatlan művekre képes, láthatjuk az elkészült verseny munkákban.

               A jelentkező versenyzőknek azonban valószínűleg a verseny célja elsősorban az országos vetélkedőre való bejutás volt. 237 Veszprém megyei diák szerette volna ezt elérni. A házi versenyek után hozzánk a megyei fordulóra 21 iskolából 106 tanuló érkezett .

Nagyon örültünk, hogy rendezvényünkre a Veszprém megyei tankerület igazgatója, Szauer István is el tudott jönni, és megnyitotta a versenyt. A megnyitót ünnepélyessé és bensőségessé tette alsó tagozatos diákjaink - Strenner Viktória tanárnő által betanított - műsora, és Kertész Zsuzsanna 10. osztályos tanuló szavalata.

 Az indulóknak 60 perc alatt kellett lemásolniuk a legszebb írásukkal egy szépirodalmi szöveget. Az alábbiakban felsorolt kategória győztesek utazhatnak az országos vetélkedőre április 12-én Budapestre. 

Jobb oldalt diavetítésben megnézhetitek a legszebb "szépírásokat", külön diavetítésben a megnyitót, az alsós énekkar bakonyi  dalcsokrát és a versenyt.

A linkre kattintva a megnyitó látható:

 Megyei Szépíró Verseny megnyitó

                                                                                             by Babi

Elájulok a vértől...de akkor is adok. A bárczis véradók.

Olvastuk könyvekben, hallottuk szüleinktől, tanárainktól, hogy "Bajban ismerszik meg az igazi barát!", de tapasztalni érthetően nem igazán akarjuk ezt, nem akarunk bajba kerülni. Ettől függetlenül azért az életben sokszor 'jön a baj', szerencsés, jó esetben csak apró, csip-csup ügyekben.
Vért is adtunk már néhányan, itt az iskolában is rendeztünk már tavaly kétszer, a Vöröskereszttel közösen véradást.
Most egy kolléganőnk műtétje miatt kapcsolódott össze a Bárczi iskolában a közös akarat, a közös segíteni akarás a véradással.
24-en vállaltuk, hogy un. irányított véradás keretében adunk vért a Vérellátó Központban. Olyanok is részt akartak ebben venni, akik még soha nem adtak vért, olyanok is, akik eddig a vérnek az említésére is sikítófrászt kaptak, elájultak és persze azok is, akik ezt rendszeresen teszik, állandó véradóként. Olyanok is voltak, akik maguk helyett beszervezték az anyukájukat, annak a barátnőjét, mások a párjukat  és sajnos előfordult, hogy néhányan megfázással küszködve fennakadtak a orvos szűrőjén, - így nem lehet vért adni - de a többségnek azért sikerült.
A Vérellátó Központ munkatársai partnerek voltak, az előre megbeszélt időpontban fogadtak minket és a kötelező vizsgálatok, adminisztráció után elkezdődhetett a véradás... Ezt persze véletlenül sikerült lefényképezni... Íme:

Ez gyerekjáték...

Már alig várom...

Sorunkra várva...

Most megszúrják az ujjam...milyen vicces!

Mi nem adhatunk...

Beletörödtem! Ide szúrjon...

Már 375 gramm vérem adtam...

Mi még várunk a vizsgálatra...

Egy tornatanárnak ez semmiség....

Ez aztán a véna...

 

Már túl is vagyunk rajta...

...és már folyik is...

Nem történt semmi, csak vért adtunk, ennyi volt...