Tékás buli Akaliban és a reveláció

Hazajöttünk az akali táborból. Jól sikerült, büszkék lehetünk magunkra, a gyerekekre, az időre, a szakácsainkra, a támogatóinkra, a segítő kollégákra...
Írhatnék arról is, hogy úgy elfáradtam, hogy már itthon, két nappal a tábor után, kipihenve, bealudtam egy Franciaország-Svájc VB meccs alatt, pedig szinte percenként estek a gólok(5:2 a vége)...
De mégis inkább arról írok, ami miatt ez a tábor jobb volt, sokkal jobb, mint az eddigi akali táborok, pedig azok sem sikerültek rosszul... és ez a plussz most 22 ember volt, a mi szamosújvári tékás vendégeink. Mondhatnám rájuk, hogy szépek, kedvesek, jól énekelnek, táncolnak, tudnak kürtős kalácsot sütni, beleborulni kenuval a Balatonba és még sok mindent, de bennem nem ezek a tulajdonságaik hagytak mély nyomokat...
Hanem az, - és most meg fogtok lepődni - hogy bulit rendeztek nekünk. Mi ezen a rendkívüli? 
Ahogyan csinálták. A két DJ, DJ Göndör és DJ Boti reggeltől válogatták az internetről a zenéket és este vacsora után elkezdődött a klubhelyiségben. Volt félhomály, forgó diszkógömb és olyan zene, hogy két percen belül mindenki táncolt. Táncoltak a szégyenlősök, táncolt Dani a kerekesszékében és Láng Oli is, aki pedig máskor igencsak visszafogott, ami a táncot illeti.
Ma sem tudom, hogy mi történt. Talán a tábori hangulat, a szabadságérzés, a felszabadultság, a jó zenék, a közös táncok, mint a pingvin-tánc, a vonatozás, a Gangnam Style és ezek mind együtt...
Egyet biztosan tudok: ami mindenkire a legnagyobb hatással volt, az a vendégek példamutatása. Ők kezdték a táncot, ők hívtak táncba mindenkit, kicsit, nagyot, tanították a tánclépéseket és néztük tátott/fülig érő mosolyú szájjal, hogyan táncolnak ők lassút, körben, összekapaszkodva és hogyan utánozták őket a mi gyerekeink, hasonló köröket alkotva, majd a második ilyen esten már ezek a körök összevegyültek és táncolt a nagy tékások között kis bárczis, a kör közepén Danival. Összetartoztak, közösséget alkottak, épek és sérültek. Ilyet még nem tapasztalhattunk a saját bőrünkön, talán ezért hatott ez rám a reveláció erejével és volt a gyerekeknek ez természetes, otthonos közeg, amit ők észre sem vettek, egyszerűen csak jól érezték magukat, nagyon jól...
Tudtam, hogy ezt videóznom kell még akkor is, ha kevés a fény, nem lesz túl jó minőség...
Itt láthatók a filmek:

Velencei tókerülés és utána jöhet a pesto

A Bárcziban május utolsó két hete az osztálykirándulásoké.  A következő hét a Bárczi hét, aztán kezdődik a tábor és már vége is az iskolának, tehát máskor szinte nem is lehet 'osztálykirándulni'...
Az idén folyamatos volt a papírgyűjtés, januártól májusig háromszor vitték el a papírt, azaz háromszor juthattak pénzhez az osztályok, így aztán aki sokat gyűjtött, az bátrabban tervezhetett.
Persze a gyűjtés ezután is folyamatos, most szállították el a negyedik gyűjtés felét, - a többi nem fért fel, azért még visszajönnek - az iskola végéig még folytatjuk... ki tudja jövőre mi lesz?

A 8.a minden májusban Velencén tölt el néhány napot, ahol egyik osztálytársuk szüleinek a vendégszeretetét élvezzük. Már amikor ott vagyunk, mert szinte csak főzni, enni és aludni járunk 'haza' a nyaralóba.
Tavaly óta egy nap a tókerülésé, a többi a kirándulásé és nem utolsósorban a strandolásé. Idén már béreltünk egy utánfutót a bicikliknek, így egyszerűbb volt a szállítás és a tárolás.
A délelőtti megérkezés után - bár láttuk a gyülekező felhőket - örök optimistán, fürödni mentünk és meglepetésünkre 22 fokos víz várt minket, így aztán mindenki labdázott, fürdött, úszott.
Aztán jött az aggódó telefon, hogy Veszprémben jég esik, mi meg mit csinálunk ilyen időben. Mit csinálnánk, strandolunk, napozunk...
Azért dél felé csak odaért Velencére is az eső, szerencsére jég nélkül, de kieste magát és már sütött is a nap... Eljött az ebéd ideje, nem szívesen de 'hazamentünk', Dani meg én kocsival, a többiek bicajjal.
Pörköltet főztünk bográcsban gáz-zsámolyon a szabadban, mert így gyorsabb mint szabad tűzön...
A többség köretnek a pennét szavazta meg, így a krumplit hazahoztuk.
Ebéd után vissza a strandra, estig játék, fürdés.
Szándékunk szerint pattogatott kukorica és a Mogyoró meló c. házimozizás zárta volna a napot, de hát egy koncert még hátra volt...egy hajmáskéri bárcziskolás olyan horkolószámot adott elő, hogy nem győztük a "rajongókat" csillapítani. Ha akartuk, ha nem, újra és újra kezdődött...  végül győzött a fáradtság, inkább elaludtunk.
Eddig hiába győzködtem a gyerekeket, hogy én tulajdonképpen csak hangosan veszem a levegőt alvás közben, az nem is horkolás, nem hitték el... most ország-világ hallhatta, én labdába sem rúghatok...
Így aztán reggel mindenki korainak érezte a nyolcas ébresztőt, de a tókerülés az tókerülés...menni kellett.

Reggeli után kilencen indultunk Gárdony felé és rögtön az elején nagyon kellemes meglepetés ért minket és kísért végig az úton. Egy év alatt teljesen elkészült a tó körüli bicikliút, nagyon jó minőségben, kiépített pihenőállomásokkal, nyitva tartó büfékkel, egyértelmű jelzésekkel, kivéve a Dinnyés és Sukoró közötti közútszakaszt, de az elég széles és kis forgalmú, így a biciklizés az örökös ellenszelet leszámítva könnyű és biztonságos.

Baleset nélkül most sem úsztuk meg... tavaly Patrik cipőfűzője tekeredett rá a pedál tengelyére és borult így bele az árokba, most Réka nem vette figyelembe a lejtő végi gyors fékezésnél az első teleszkóp rugózását és bukfencezett át a biciklin... Most láttuk csak, mennyit ér a sisak egy biciklis baleset során. Aranyat! Egészséget! Kisebb horzsolásokkal megúszta az esést, sisak nélkül nagyobb baj is történhetett volna.
Találkoztunk rengeteg iskolás biciklis csoporttal, úgy látszik máshol is most zajlanak az iskolai programok. Velencén az egész iskola - több mint száz biciklivel - elindult biciklitúrára. Ennyi biciklist még nem láttam egy kupacban... 
Az egész úton egyetlen embert próbáló 15%-os emelkedő van a pákozdi emlékmű felett, kb. 200 méter,  na itt leszálltunk a bicikliről, persze csak a lányok és a felnőttek, a fiúk feltekertek... mi is csak a kirándulóbuszok tolatása miatt kellett hogy leszálljunk ugyebár... :-)

Nagy élmény volt, különösen, hogy az új, kiépített bicikliút nagyon megkönnyítette a haladást. Összesen 32 km-t bicikliztünk körbe a tó körül, sok pihenéssel, nézelődéssel, beszélgetéssel.
Kettőkor már 'otthon' sütöttük a debrecenit és a szalonnát ebédre, hiszen szép idő lévén megint fürödni akartunk. Kicsit hűvösebb vízben(20 fok) már csak a bátrak fürödtek, a többiek napozással, beszélgetéssel töltötték az időt naplementéig. Este megint mozi, patokuko és horkolás, amit már észre sem vettünk...
A szél és a hideg pénteken érkezett meg Velencére, már csak a mólóra sétáltunk ki, aztán hajtogattuk az erdélyi tábori ajándék DVD tokokat. Ebédre meglepetés készült. Először kóstoltuk meg komolyabban a tavasszal készített diós-mandulás medvehagymás pestót. Penne tésztát főztünk, ezt kevertük össze a tejszínnel dúsított pestóval, szórtuk meg sok sajttal és tálaltunk mellé a tányérra tejszínes sonkás sertésragut. Igen finom lett, a gyerekek, ha szokatlan volt az ebéd, ha nem, mindent megettek, mi meg örültünk, hogy ízlett a pesto...érdemes volt vele dolgozni.
Ebéd után összepakolás és bepakolás a kocsikba. Indultunk vissza Veszprémbe.
Négy éve járunk együtt osztálykirándulásra a gyerekekkel. Ez volt az első kirándulás, amikor úgy éreztem, mintha üdülni jöttem volna. Mintha egy baráti társaság tagja lennék...mindenki tudta a dolgát, ki a főzésben segített, ki előkészítette a főznivalót, a többiek terítettek, beosztották a mosogatást, este a vetítésnél csak a filmet kellett elindítani, mindent előkészítettek a gyerekek...
Hazafelé a Zámborandris előrehajolt a hátsó ülésről és megütögette a maga módján 'kedvesen' a vállam és azt mondta: - Ez tök jó volt Rudibá! Magának is? 
Erre csak bólogatni tudtam és a meglepetéstől csak annyi jött ki belőlem, hogy: - Igen, nagyon jó volt... Valami nagyon meleget éreztem ott a szívem táján.
Persze mi nem Veszprémbe jöttünk egyből az utánfutóval. Tettünk egy kis kitérőt Szápár felé, ami Török Judit szülőfaluja és ahol Judit a helyieket is hulladékgyűjtésre biztatta, olyan eredményesen, hogy egyszerre el sem tudtuk hozni a sok hűtőt, mosógépet, vasat, tv-t. Hétfőn megyünk vissza a maradékért, lehet, hogy fel sem fér? :-)

Persze kürtöskalács sütés is volt

Már Nóri is tud...

A lányok meg már eddig is tudták...