Két hosszú ágyást kell még elkészítenünk a tavaszi ültetésekhez. A földet már odatalicskáztuk, csak ágyásszegélyt kellett készíteni, hogy a szeszélyes időjárás - szél, eső - ne tudja széthordani a földet.
Pénzünk persze nincs bolti fa-, fém- vagy műanyag ágyásszegélyre, így aztán mint oly sok esetben a kerti munkák során - hagyományőrzésből, tiszteletből, hasznosság miatt, kényszerűségből vagy ezek miatt mind - visszanyúlunk a dédapáink által használt, készített praktikus dolgokhoz. Ebben az esetben a vesszőfonáshoz, ami nem csak jól néz ki, feladatát tökéletesen 
ellátja, hanem még jó is csinálni, a gyerekek is élvezik az alkotómunkát. Igaz, hogy fűzfavesszőnk nem volt, - régen az alakíthatósága, gyors és egyenes növése miatt ezt használták falun - de volt helyette amerikai kőrisünk, ami szintén jól hajlítható, ráadásul nagyon tartós, erős faféle. A régiek ezt nem is tudták volna használni, hiszen ez a fa csak kb. 20 éve terjed Európában, nagyon gyorsan és nagyon agresszívan szorítja ki a honos faféléket. Rendszeresen gyéríteni, ritkítani kell, hogy ne nyomja el a honi fajokat. Ezt csináltuk mi is, ritkítottuk. Egy kis teherautóra való ágat vágtunk, majd gallyaztunk le, hogy fonásra alkalmas legyen.
Három óra alatt készült el az ágyás és ha a sarokhajlítási technikát tökéletesítjük, - azt tapasztaltuk, hogy a sarkokon nem egy, hanem két cölöpöt kell használni, akkor tudunk szabályos sarkokat kialakítani - bármilyen hosszban és magasságban tudunk ágyásszegélyt vagy kerítést készíteni. :-)
 |
| Vesszőfonatú kerítés és kapu a múlt század elejéről |
