Feltört ugar a Bárcziban

Mi az az ugar? Az ugar olyan terület, amelyet adott pillanatban nem hasznosítanak. Úgymond "parlagon hagyják" . Ez az ugar - a Bárczi udvara - már nagyon régi, több mint
20 éves...hiszen a Bárczi is már 20 éve itt van, azóta nem ásták, nem szántották fel, így aztán jócskán túl is teljesítette az "ugarság" kritériumait. Na erre a kőkemény, soha meg nem művelt terület egy részére álmodta meg az Öko munkacsoport, a Bárczi virágoskertjét. Arról,

hogy milyen pályázattal, mennyi virágot, szerszámot, szakértelmet sikerült megszerezni, majd írnak a Támop-os felelősök, én most arról a 14 szakképzős gyerekünkről, fiatalunkról szeretnék írni, akik
megcsinálták. Két nap alatt. Szerdán a szakmai órákon kezdték csákánnyal, majd ásóval a kaputól az iskola bejáratáig húzódó járda két oldalán a 3-3 méter széles földterület feltörését és csütörtök délután a szakmai órákon végeztek is a munkával. Olyan lelkesedéssel és kitartással dolgoztak, ahogy csak azok tudnak, akik fontosnak tartják a munkájukat, érzik a beléjük vetett bizalmat és egyetértenek a célokkal, amit kitűztek eléjük. Persze csütörtökön már sajgó tenyérrel, izomlázzal jöttek iskolába, de rendületlenül folytatták a munkát. A fiúk csákányoztak, ástak, talicskán hordták el a kiszedett gyökereket, fűcsomókat, köveket a komposztáló mellé, későbbi darálásra, aprításra, a lányok meg gereblyéztek, talajt egyengettek és

előkészítették azt a pénteki ültetésre. Pénteken aztán a már szinte teljesen kész kertekhez - erről írnak

majd a Támop felelősök :-) - kis kerítést készítettünk, részben színes PET palackokból és kötözőzsinegből, hogy még véletlenül se szaladjon át a friss ültetésű növényeken senki. Persze még lesz fa ágyásszegély, óriáskavicsos szivárgók és határolók, de már így is nagyon jól néz ki a két kert. Kellett ehhez természetesen pénz is, - Támop -  amiből a kertész szakértelmét, a növényeket, szerszámokat, anyagokat meg lehetett vásárolni, de a kitalálásához a kivitelezéséhez és a fenntartásához az itt dolgozók és tanulók kellettek, kellenek majd, nélkülük nem jöhetett volna létre mindez. Az ÖKO munkacsoport, akik kitalálták, hogy legyen igazi virágoskert, majd később park a Bárczi udvarából és hát a fiatalok, akik értelmes célt kitűzve, azt elfogadva, magukévá téve, együttműködő csoportként dolgozva, szinte fennakadás, különösebb biztatás nélkül tették lelkesen a dolgukat és hoztak létre egy általuk még soha nem tapasztalt, nem megélt művet, egy kertet, ami mostantól az övék, az ő sikerük. Ha egy parkgondozó szakképzés előkészítő évfolyama ilyet tud létrehozni már a tanév első hónapjában, az

sok-sok bizakodásra adhat okot és hát újra és újra bebizonyosodik: az élmény, a sikerélmény mindent feledtetni tud...a fáradtságot, a nehézségeket, az összeszorított fogakat, hosszabb távon a személyes, szociális nehézségek hatását is ellensúlyozhatja valamennyire, lehetőséget adhat a kitörésre, a változtatásra, annak akarására. Még erősebb a hatás, ha együtt, csoportban történik mindez, mindenkinek van helye, mindenki tanulhat a másiktól és hát együtt mindig könnyebb. Örülni is... Most tényleg van okunk rá...