Udvari bútorok gumiból, olcsón, saját kezűleg

Még múlt év őszén, az ökoiskolát tervezgetve, a hulladékgyűjtés és az újrafelhasználhatóság kapcsán
talált Török Judit kolléganőm a neten egy képet egy gumifotelről és azt mondta: - De jó lenne nekünk is ilyen az udvarra...
Óhaja szinte parancs volt, na meg a szükség is nagy úr, hiszen az udvaron három padot(ezeket is a gyerekek újították fel technika órán,
Szigetvári Richárd kollégánk vezetésével még a múlt tanév végén) lehet csak pihenésre, beszélgetésre használni.
Gumikat könnyen szereztünk, hiszen a gumicserék időszaka van, a csavarok, -alátétek, -anyák kerültek kb. kétezer forintba, a fiú tanműhely hiányzó szerszámait kiegészítettük otthonról hozottakkal és már csak a készítőkkel kellett egyeztetni, hiszen azt szerettem volna, hogy az alap fogások, műveletek megmutatása után a
gyerekek szinte maguktól tudják elkészíteni a gumifoteleket. A 9.a. három fiúja volt a mag, hozzájuk csatlakozott két 8. és egy 11. osztályos fiú, így alakult ki a 6 fős gumis csapat. Egyébként ők a diákvállalkozók is, kiegészülve a lányokkal. A lányok is részt akartak venni a munkában, de mivel nekik és hát a 9.a-s fiúknak is rengeteg megrendelt szőnyeget kell még elkészíteniük ebben a tanévben, ők csak be-bekukkantottak a műhelybe, megnézve hogy is állunk.

Jól álltunk... A fiúk pillanatok alatt elsajátították a gumifúrás, -vágás, -szabás fogásait, a csavarok méretezését, a meghúzásuk nyomatékát, egyedül a nagy sarokcsiszoló kezelését tartottam meg magamnak, a veszélyessége miatt.
Két nap alatt 4-4 óra kellett a 4 fotel és a két lábtartó puff
elkészítéséhez. Már az első két óra után két csapatban dolgoztak, párhuzamosan készítve a foteleket, két-két fő a konkrét munkafolyamatokat végezve, ketten pedig előkészítették az éppen felhasználandó eszközöket, kézbe adva a szükséges szerszámokat. Nekem egy idő után már csak annyi dolgom volt, hogy a háttámlák dőlésszögét beállítsam, esetleg elmenjek csavarért, mikor a nagy méretű gumikkal dolgozva kiderült, hogy a meglévő csavarok rövidek ahhoz a vastagsághoz...

Jó volt dolgozni ezekkel a fiúkkal, ismerve egymást, gyorsan kialakultak a párok, ők fúrtak, csavaroztak, az ügyesebbek hamar átlátták a munkafolyamatokat és kreativitásuk segített a felmerülő nehézségek megoldásában, ahogy ez a jövendő munkahelyükön is előfordulhat majd. Pl. a netes képekből nem derült ki, hogy az alsó és felső gumiabroncsokat hogyan kell összecsavarozni, illetve hogyan kell a csavarok helyét bejelölni, hiszen a hozzáférés csak egy oldalról volt lehetséges...
A fiúk egy perc alatt rájöttek a megoldásra egy kréta segítségével, aztán már csak külön-külön ki kellett fúrni az abroncsokat és a kifúrt, bejelölt helyeken összecsavarozni...
A fotelek most még feketék, de ha egy kis szerencsénk lesz, nemsokára a festékfújás fogásaiba is belekóstolva, színes foteleken ücsöröghetnek, napozhatnak gyerekeink az udvaron...  

Barátság a balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolával

Hogyan is kezdődött ez a barátság?
2015 januárjában elhatároztuk, hogy Ökoiskola szeretnénk lenni.(erről már írtunk korábban itt a blogon) Ezért felvettük két olyan intézménnyel is a kapcsolatot, akik már Ökoiskolák.
Az egyik ilyen intézmény, a balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola.
Bevallom őszintén, a szívem „haza húzott”, mert az általános iskolás éveimet itt töltöttem, szívesen megyek vissza bármikor, az itt tanító Pedagógusok mindig nagy szeretettel várnak, és mindenben segítenek, amiben tudnak. Ez most is így volt! :-)

Most pedig Ők kértek egy kis segítséget Tőlünk, egy pályázat kapcsán. Nem is volt kérdés, hogy segítünk!

A pályázat lényege:
„Az iskolák helyi közösségi aktivitásának ösztönzése közösségi eseményekkel

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Partnerség és hálózatosodás moduljának célja, hogy iskoláiban kiépüljön a nevelést-oktatást támogató partnerségi hálózat. Az együttműködési kapcsolatrendszerek fejlesztése érdekében arra ösztönözzük a pedagógusokat, hogy a diákok, a szülők és egyéb partnerek (pl.: más iskolák, önkormányzatok, civil és szakmai szervezetek) bevonásával közösségi programokat szervezzenek. A „Köznevelés az iskolában” című projekt 2015. március 1. és június 30. között zajló rendezvényeinek motorjai azok a pedagógusok, akik közösségi eseményeket és figyelemfelhívó akciókat szerveznek iskolán kívüli partnerek bevonásával. Közreműködésükkeretében több száz esemény valósul meg országszerte.
A tevékenységek mögötti mélyebb szándék, hogy közösen, részvételi alapú, diákok, tanárok, szülők és civilek együttműködésére építő, új típusú folyamatokat generáljunk az iskolákban. A szülőkkel való szövetség nagyon fontos cél. Ennek jelentőségét az is adja, hogy a közösségi terek hiánya az iskolába szorítja be a társadalom szinte összes problémáját és feladatát, a tanárokat és a szülőket természetes szövetségessé téve.

Az olyan általános kompetenciák, mint csapatmunka, együttműködés, kezdeményezés egyre fontosabbak a mai világban. A programban olyan pedagógusok vesznek részt, akik tantárgyakon kívül is, élményszerűen és a gyerekek valódi partneri bevonásán keresztül tudatosan erősítik a diákok fent említett kompetenciáit.”

A pályázat kísérő pedagógusai: Dr. Dukon Béláné (a pályázat helyi megbízottja) és Révfalusiné Páczelt Gabriella
Pályázatuk témája: Családi életre nevelés- Másság

Vera néni-egykori rajztanárom- keresett meg a pályázattal kapcsolatban.

Első körben én látogattam el a balatonkenesei iskolába, egy kötetlen csoportos beszélgetésre – a célcsoport tagjai zömében 7. osztályosok.
Arra kért meg Vera néni, hogy egy kicsit beszéljek a mi iskolánkról, az ide járó gyerekekről, az itt tanító pedagógusokról, a mindennapjainkról.
Beszélgettünk arról, hogy kinek milyen tapasztalata van olyan emberekkel kapcsolatban, akik valamilyen téren „Mások”.
Nagyon meglepődtem, mert a gyerekek nyitottak voltak, szívesen meséltek, mindenkinek volt valamilyen tapasztalata, emléke. Nagyon jó hangulatú beszélgetés/délután volt, az idő szinte elrepült.

Második körben ők látogattak el hozzánk. A tavaszi játszóház délutánján érkeztek, hoztak nekünk aranyos Húsvéti és tavaszi kézműves dolgokat, amiket együtt készítettünk el.
Fűztünk gyöngyöt, készítettünk tavaszi ajtódíszt, kartonpapírból macskát. A gyerekek jókat beszélgettek, nevetgéltek, hamar megtalálták a közös hangot egymással.
Sajnos nagyon kevés időnk volt, de így is egy jó hangulatú délutánt töltöttünk el ismét együtt.

A pályázat kulcs motívuma a FENNTARTHATÓSÁG.
Ezért ez a kapcsolat itt nem szakad meg. Találkozni fogunk még-nem is olyan sokára, a Bárczi hét-en, és segítünk egymásnak, amiben tudunk!

                                                                     by Hérics-Simon Ági