2014. december 27., szombat

A szerencse, az idő és Budapest kereke forog...mi felültünk rá

Bár mi, a 9.A csak a szerencse és az idő kerekének a kedvező forgását akartuk kihasználni, - hogy a tavalyi év után az ádventi időszakban megint elutazunk Pestre - de találkoztunk egy másik forgó kerékkel is, amit most éppen Budapest Eye-nak(Budapest Szeme), nyáron Sziget Eye-nak hívnak. De erről majd később...
...hogy miért mentünk megint Pestre? Hát mert tavaly nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a szállásunk, jó helyeken jártunk, jó volt együtt lenni két napig egy teljesen más környezetben...és egy nagyon fontos szempontot még nem soroltam fel...most volt a bemutatója annak a filmnek, ami a folytatása a múlt évben látott 4D-snek, ami úgy lenyűgözött mindőnket, hogy még év közben is azt emlegettük. :-)
A már jól ismert teendőkkel készültünk...választottunk egy múzeumot, amit már régen szerettünk volna látni és amivel az utazást majdnem ingyenessé tehettük, lefoglaltuk a tavalyi szállást és már utazhattunk is.
Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, - mind a két nap - így aztán a szállásra menet már néhányan
szabadulni akartak a nagykabáttól. Most a harmadik emeleten kaptunk szobákat és a tavalyi kapkodásból tanulva csak ebéd után indultunk a múzeumba. A Közlekedési Múzeum volt a cél, így a Széchenyi fürdőig mentünk kisföldalattival és onnan a
Vajdahunyadváron(igen így egybe) át sétáltunk keresztül a Városligeten, a fiúk már télikabát nélkül...
A veszprémi jó tapasztalatainkból okulva, már korábban a neten megrendeltünk a helyi múzeológusoktól egy múzeumpedagógiai foglalkozást, a gyerekek már előre a témáját is kiválasztották, - "A hajózás története" - így a múzeumi látogatás ezzel kezdődött. Nagy Anikó múzeumpedagógus fogadott minket két nagy zsákkal,
amiben mint kiderült a párnák voltak, amiken a kiválasztott helyen leülhettek és dolgozhattak a gyerekek. Szerencsejátékkal kezdődött a foglalkozás, mindenki húzhatott egy kártyát, ami később meghatározta azt is, melyik csapatba kerül a gazdája. A kártyákon hajózással kapcsolatos fogalmak voltak, mint pl. hajólámpa, matróz, szeneslegény, stb.
 
A fogalmak jelentésével, helyben bemutatásával teltek az első percek, majd két csapatra oszlott a társaság, a hajózással kapcsolatos személyekre utaló kártyák gazdái kerültek az egyikbe és tárgyakra utalók gazdái a másikba. Véletlenül a két csapat nemek szerint választódott szét és testhezálló feladatot is kaptak. A fiúk egy elsüllyedt kincses hajóról kellett felhozzanak, amit tudnak, rajzban, riportban elbeszélve... Álltak, ültek a hajó makettje előtt és törhették a fejüket erről:
A leghíresebb történet talán egy spanyol galleon, a Nuestra Senora de Atocha megtalálásához fűződik. Az 1622-ben elsüllyedt hajót Mel Fisher és csapata fedezte fel 1985-ben, a kiemelt kincsek (40 tonna arany és ezüst, smaragd, pénzérmék, ékszerek, stb.) értéke megközelítette a fél milliárd dollárt!
A másik csapat is érdekes feladatot kapott. A Mary Celeste nevű kísértethajóról kellett kideríteni az igazságot, hová tűnhettek a hajó utasai... Itt több megoldás is született rajzban illusztrálva és magyarázó jegyzetekkel ellátva.
A rejtélyről itt lehet olvasni:
A Mary Celeste rejtélye
A jó hangulatú foglalkozás után még megnéztünk bent és kint mindent, amit lehetett, aztán irány újra a Városliget. A tavalyi szuper, de másodgenerációs "Csendes" nevü romkocsma után most
minden romkocsmák ősét, a Szimplát néztük meg. Itt még minden a 'régi', most már jól téliesített, bár azért kicsit hűvös, jól esett a forró csoki és a forró tea. A gyerekek már nagyon meg sem lepődtek a romkocsma hangulaton, ismerősként mozogtak, rendeltek, hozták el a pulttól az italokat.
Hazafelé sétálva, már a sötétedés kezdetén, láttuk a Wesselényi utcán át a Deák térre kiérve azt a fantasztikus díszkivilágítást, ami évről évre szebb lesz és igazán világvárosivá teszi Budapest belvárosát. Bár most is siet mindenki, rengeteg az ember, az ádventi hangulat azért érezhető, csodálható.
De az éhség nagy úr, vacsorázni visszasiettünk a hostelbe, a menü a szinte szokásos, ha 'idegenbe' megyünk. Tejszínes sertésragu - készen vittük, fagyasztva a ragut, ott főztük készre - (saját készítésű pesztó)s pennével. Kis pihi, aztán vissza az esti Belvárosba...

Már délután is szemeztünk a tőlünk kb. 300 méterre lévő hatalmas kerékkel, az esti fényeknél még monumentálisabbnak látszott, még inkább hívogatott Budapest Szeme... de most már nem álltunk ellen sokáig. Erre fel kellett ülni. Nem volt ugyan betervezve, de hát Pesten ez a nagyszerű. Mindig ér valami meglepetés, van valami újdonság, amit nem lehet kihagyni... Ilyen volt ez a nagy, 65 méteres kerék is. Mikor megkérdeztük, ki akar felülni, meglepetésünkre négyen azt mondták, ők nem... Szalai Zsoltiról tudtuk, hogy fél a magasságtól, - ő nyáron sem ült fel a repülőre - Melinda tériszonyát is ismertük, hogy a másik kettő miért nem, az rejtély volt, de aztán lehet csak az első ijedtség mondatta velük a nem-et, mert mire mentem a jegyeket venni, már ők is jelezték, hogy jönnének...
...és hogy milyen volt? A három kör alatt, míg háromszor is elnézhettünk a Meridián szálló teteje fölött és beláthattuk az egész Andrássy utat az összes fényével, forgalmával, a világ tetején érezhettük magunkat, volt valami szó szerint emelkedett érzés a torkunkban, amit csak akkor érzünk ha nagyon szíven üt valami...
Aztán már csak elsétáltunk a Bazilikához, ahol pont lekéstük a fényfestést, - én egy hét múlva pótoltam - így bánatunkban összehasonlítottuk Szarka Zsuzsa néni gyerekpuncsát az itt kaphatóval.
Maradjunk annyiban, hogy döntetlen... Este tíz óra volt, de mintha nappal lenne. A vásár már bezárófélben, de az emberek sétálnak, nézelődnek, a turistacsoportoknak lelkesen magyaráznak a vezetőik, a pecsenyéseknél vacsoráznak, a forralt italos helyeken isszák a teát, a forralt bort, a puncsot, a grogot...ahogy mi is... 
Hazafelé már érezhető volt a fáradtság, hogy mennyire, az abból látszott, hogy fürdés után milyen gyorsan aludt el mindenki...nagyon gyorsan...nekem is már csak annyi dolgom volt, hogy interneten lefoglaljam a másnapi mozijegyeket, hogy biztos legyen helyünk. Este 10-től lehetett foglalni és már csak a 2. sorba volt ennyi hely egymás mellé. Ez is jobb volt mint a tavalyi, hiszen akkor az elsőben ültünk...
Reggel mindenki addig aludt, ameddig akart, max. 8-ig. :-)
Persze a fiúkkal mi már hétkor elmentünk reggelit vásárolni, mire visszaértünk, már a lányok is felkeltek. Reggeliztünk, aztán összepakoltuk a cuccainkat, majd levittük őket a csomagmegőrzőbe, ahol délután, a hazautazás előtt majd átvehetjük azokat.
 Úgy gondoltuk ilyen szép időben lemegyünk a Duna-partra és ott végigsétálva a Parlamentig, majd az újlipótvárosi galériás utcákon át a moziig, városnézéssel töltjük a délelőtt hátralévő részét.

 

Az Országháznál pont kifogtuk az őrségváltást, ami nekem inkább egy zenés operett előadásnak tűnt, nem katonai őrségváltásnak. Lehet,hogy annak is szánták?
A Westendben óriási forgalom, tömeg, a vízesésnél Virág el is veszett néhány percre, egyszerűen megállt nézelődni az egyik ajándékárusnál, észre sem vette, hogy nem vagyunk mellette. A szívünk is megállt, nem csak Virág, de szerencsére gyorsan megtaláltuk. Onnantól szinte kéz a kézben jártunk...
A mozinál már csak a nélkülözhetetlen pattogatott kukoricát meg kólát kellett megvenni, aztán már kezdődött is "A hobbit" harmadik része... Dőlt a szék alattunk, na meg a kukorica is, szisszent a nyílvessző a fülünk mellett, éreztük a tüzet okádó sárkány tüzes leheletének a szelét, szóval minden rendben volt. Elégedetten jöttünk ki, jó volt a film, méltó befejezése a trilógiának. 
Mozi után már csak visszametróztunk a szállásra, átvettük a csomagjainkat és jöttünk haza. Az állomáson már vártak bennünket a szülők.
Kérdezték másnap az iskolában, milyen volt... azt mondtam, jobb mint a tavalyi, nyugodtabb érdekesebb, szebb volt Pest mint egy éve.
Csak azt nem tudom jövőre mit nézünk, hiszen most már nincs következő rész a hobbitos filmből...
Így egy okkal ugyan kevesebb Pestre menni...de a többivel mi lesz? Van rá egy évünk eldönteni... :-)