Örökzöld függőkert gumiágyban

Régóta bántja a szemünket az iskola nyugati oldalán lévő puszta betonfal szürkesége. Ráadásul ezen az oldalon vannak az alsós osztályok kis udvarai is, amik sajnos egy-két épített játéktól és a homokozótól eltekintve elég kopárak, sivárak. A nagy, üres, szürke felület megtörésére, élénkítésére jött
az ötlet: csináljunk függőkertet. Persze nem olyat mint a babilóniai Szemiramiszé volt, hanem kisebbet, bárczisat. Lehet, hogy ez nem tartozik majd a világ hét csodája közé, de két közös tulajdonság azért lesz benne...függőkertnek függő lesz és hogy felülről építjük lefelé...
Kiválasztottuk a legszélesebb megmaradt autógumikat. Szempont volt, hogy a gumi minél szélesebb legyen és ne legyen nagyon "peres", vagyis a gumi oldalmagassága minél nagyobb legyen...hogy minél több föld férjen el
benne. Kis udvaronként hat gumit fúrtunk fel a falra, majd érett komposzttal töltöttük meg őket, ügyelve a föld savanyúságára,

hiszen örökzöld veronikacserjét és kecskerágót akartunk ide ültetni. Na jó, azért került bele egy kis citromfű, egy kis kakukkfű és néhány futó, tarka levelű meténg is. A gumik fúrását, felcsavarozását, a földdel feltöltést, ültetést a diákvállalkozó fiúk csinálták, két lelkes ötödikes segítővel, Bencével és Lacussal. Mikor minden kész volt, és öntözés után állt a víz az "ágyásban", jutott eszünkbe, hogy

elfelejtettünk leeresztőnyílást fúrni a gumikba, ahol a felesleges víz ki tud folyni a gumiból. Szerencsére ezt ott helyben is meg lehetett még tenni, így már pangó víz sem veszélyezteti a függőkert dzsungellé alakulását. :-)
Mindegyik kis udvar alsós tanárai és gyerekei örültek a növényeknek és ígérték, hogy gondozni fogják a őket. Hát még ha észreveszik majd

azt a sok, színes kis dísztököt, amit szintén ide vetettünk és amik reményeink szerint majd kikelve, díszei lesznek a betonfalnak.
Mivel felülről kezdtük a függőkertet, lefelé folytatjuk majd tovább...ha elkészül, megmutatjuk azt is...