A 9.a a tanév végén nem ment 'osztálykirándulni', bár mi az utolsó együtt töltött kirándulásunkat már márciusban elkezdtük szervezni, hiszen a tenger volt a cél. Először Romániában a Fekete-, majd ahogy változott az erdélyi tábor időpontja és célja - kézműves tábor lesz - látszott, hogy ide nem jöhet mindenki az osztályból, más tengert kellett keresni. Így esett a választás a hozzánk legközelebbi Adriára, egy Porecs melletti kempingre és mobilházra. 
A közvetítő magyar utazási iroda - Natur Expert - közölte, hogy a horvátok nem fogadnak gyerekcsoportokat és ők azt ajánlják, menjünk inkább 90 km-rel arrébb, az olasz tengerpartra, Caorléba. A mobilház ugyan drágább, de nagyon jó sátraik vannak hűtővel, gáztűzhellyel és nem utolsósorban szeretik a gyerekeket... :-)
A pénz nagy úr, - hiszen ez az út a gyerekek munkájából valósulhatott meg, az ő év közbeni diákvállalkozós és szelektív hulladékos munkájából jött össze annyi pénz, hogy a szülőknek egy fillért sem kellett fizetniük - na meg Akaliból ismertük az ilyen sátrakat, tudtuk, hogy jó helyünk lesz.Megnéztük az interneten a kempinget, a sátrakat és már utaltuk is a foglalót. Egy hónapja elutaltuk a teljes összeget - előszezoni áron - és már meg is kaptuk a vouchert, amivel tegnap elfoglalhattuk a sátrainkat. A biztosítás megkötésével Hérics-Simon Ági kolléganőnk segített sokat, hogy még nagyobb biztonságban érezhessük magunkat.
A gyerekek persze nagyon izgultak, volt aki már 20-án a ballagásra úgy jött, hogy lelkesen újságolta, mindent becsomagolt az útra. Aztán eljött az indulás ideje. Fél hétre terveztük, de aztán majdnem 8 óra lett, mivel egyik gyerekünk nem találta meg a személyi igazolványát, amit előző este odaadott a húgának játszani... Nem is lett meg, pedig már mindenki kereste és egyéb családi problémák is felmerültek, így Ő nem tudott velünk jönni.
Az utazás könnyű volt, - Moha bácsi a GPS magyar hangja - mindig eligazított minket, még az utolsó MOL kutat is megtaláltuk, ami a szlovén-olasz határon volt, igaz ez nem az ő érdeme, hiszen ÖMW-nek jelölte, de gondoltuk hátha ott lesz a magyar kút az osztrák mellett. Ott volt...Persze a gyerekeknek minden új volt...az óriás hegyek a sok alagúttal, a szlovén táj, a rohanó folyók... és egyáltalán az utazás. Voltunk már együtt sok helyen, de most érződik, hogy ez más, ez az utolsó, a leg...
Most nincs hangos, türelmetlen szó, mindenki felszabadultabb - azt vettem észre, hogy velem is szemtelenebbek...ejnye... :-) - szóval jól érezzük magunkat.
Aztán Olaszországba érve már változik a táj, már érezni a tenger 'szagát', már minden mediterrán,
már mindenhol szieszta van és a gyerekek is észreveszik a sok kis és nagy csatornát a földeken, ültetvényeken és ezeket látva már tudok mesélni nekik a rómaiak örökségéről, a csatorna és vízvezeték építés ezer éves, ma is látszó nyomairól, hagyományáról, na meg mellette a legmodernebb mobil öntözőrendszereket is látjuk munka közben. Egymás mellett, egymást kiegészítve él és működik a kettő. Így aztán a nálunk továbbtanulóknak is - parkgondozó - volt szakmai tapasztalat, így tulajdonképpen az osztálykirándulás egy szakmai továbbképzésnek is felfogható... :-)
Nem is beszélve a további érdekességekről... Megérkezve a kempingbe - azért Moha bácsi tévedett, a kemping bejárata 30 méterrel odébb volt... - a recepción becsekkolva két amerikai diák 'kezébe kerültünk', akik ezután mindent intéztek nekünk. Megmutatták a sátrakat - óriási a kemping, több km hosszú - együtt ellenőriztük, minden a helyén van-e, mert ha esetleg valamit nem úgy adunk vissza, ahogy átvettük, megtartják a 100-100 euro kauciót, amit ki kellett fizetni. Ők egyébként amerikai olaszok gyerekei, akik itt dolgoznak nyáron a kempingben egy hónapig, majd amit keresnek, abból bejárják Olaszországot...
Kicsit féltünk a víztől, hiszen előző héten nagy viharok voltak, meg a parton is alig voltak, de aztán a 27 fokos víz mindent elfeledtetett. Mindenki, még Anisz is, aki fél a víztől és a Balatonba is alig jön be a vízbe, most kilencig ott masszíroztatta magát a hullámokkal a homokban és közben mindenki kagylót gyűjtött neki. Réka szokás szerint lebegett a vízen, én nem is tudom miből van ez a lány...
A fiúk kitalálták, hogy beássák magukat a homokba és versenyeznek ki tud egyre extrémebb pozitúrát kitalálni.
Olasz szokás szerint tíz körül lett kész a vacsi, - körülöttünk is kisgyerekes családok vacsoráztak -
Vacsi után elmentem a recepcióra internet hozzáférést venni - itt semmi sincs ingyen :-) - és mire félóra múlva a mobilházak teraszán beszélgető, - mindenki egyszerre beszél, az az érzésem - olasz családok között visszaértem a sátrakhoz, már a felnőtteken kívül mindenki aludt.Én se bírtam fennmaradni, csak a képeket gyűjtöttem be a telefonokról, aztán alvás.
Ma még maradunk itt a kempingben, fürdünk, este megnézzük a várost, aztán holnap Velence...
