Éjszaka olyan jó idő volt, hogy csak a fázósak takaróztak be a hatalmas, 3mx1.7m-es vastag takaróval, amire kicsi volt az a normál paplan huzat, amit hoznunk kellett otthonról. Az ágyak olyan kényelmesek, hogy még én is alig akarok kikelni belőle, pedig én nem vagyok az ágynak sokáig használója. De hogy mondjak valami rosszat is...keskenyek, legalábbis a szóló ágyak...a franciaágy se nagy, de legalább kényelmes.Szóval ébredés után a fiúk terítettek, készítették elő a reggelit, mert a lányoknak több idő kell a reggeli készülődéshez és mi nagyon megértők vagyunk, különösen, hogy ezért a lányok bevállalták az ebéd terítését, tálalását. A tegnap estéről megmaradt kolbászos lecsót gazdagítottuk tojással és aki még akart, ehetett szalámis szendvicset.
Patrik kiabált a hullámokkal és ütötte őket, Bandi összeszorított
foggal mindig győzni akart, azt gondolva ő az erősebb, Réka állta a
hullámok pofozását, toronyként emelkedve ki belőlük, de persze mind
elbuktak, buktunk, vesztettünk a nagy harcban, játékban. Ezt erővel még
Bandi sem bírta, másfél óra után feladtuk és megverten, de roppant
élvezve a hullámokat, a vizet jöttünk ki a partra, ahol a térdnél
magasabb vizet eleve elutasítók, - Anisz, Virág és Melinda(ő egyéb okok
miatt nem jöhetett vízbe) vártak minket. Kint aztán elkezdődött a tegnapi homokba beásások folytatása, amit én bealudtam, de a képekből és az elmesélésekből látható, hogy még a szomszédos német kislányok is elképedve nézték Patrik fejét, ami összesen kilátszott a homokból. Azt el kell meséljem, hogy az alvásomnak egy telefon vetett véget és amikor befejeztem a beszélgetést, tűnt fel, hogy csend van...Otthagyott engem mindenki a parton egyedül, persze jól lefényképeztek előtte minden irányból, aztán
Közben készült a késői ebéd is, Rita egy fantasztikus 'mindentbele' levest készített, húsból, zöldségekből és tésztából, sok zöld fűszerrel...csodás volt.
A második fogás is nagyon tetszett mindenkinek. Almás fánk volt szilvás-szeder lekvárral, erre nincs is igazán jó szó, annyira finom volt, akinek nem volt elég vagy nem ízlett annyira, az ehette
Olyan vihar kerekedett, hogy alig lehetett látni a szemközti sátrakat, az óriás pínea fenyőknek több méteres kilengésük volt és hát szakadt az eső... Adio városnézés, helyette lett filmnézés, majd
nagy mesélések, Bandi karikatúra játékai, a lányok dőltek a nevetéstől, közben elfogyott egy nagy Nutella meg Virág összes nasija, Patrik kekszei(1 kg), aztán már este kilenc múlt, mikor hárman még vacsoráztak egy-egy mangalica szalámis szendvicset, majd most nemrég, 11-kor mindenki ment a maga sátrába, mosakodás, fogmosás és most fél tizenkettőkor már csak a szél zúgása és a gyerekek, felnőttek szuszogása hallatszik. Az eső is elállt, az itteni meteorológusok szerint holnap már megint süt a nap és 26 fok lesz. Ezt most nehéz elképzelni, de itt minden lehetséges, úgyhogy holnap megyünk Velencébe, már alig várjuk. A gyerekek azért, mert még csak filmen és képeken látták, az én meséimből tudják milyen izgalmas lesz, mi felnőttek meg azért, hogy lássuk az ő rácsodálkozásukat, örömüket és egy kicsit azért, hogy túl legyünk a holnapi napon, mert van bennünk némi félelem, hogy hogyan tudunk együtt maradni abban a tömegben. Persze készítettünk terveket, jelöltünk ki találkozási pontokat, megmutatjuk milyen táblákat kell nézni, keresni az utcasarkokon, feltöltöttük mindenki telefonját, szinkronizáltuk a telefonszámokat, de azért mindenki tudja, aki már volt Velencében, ez nem ilyen egyszerű...Szóval izgalmas nap lesz a holnapi, holnap ilyenkor már többet tudunk... :-)
