A feladat előre tudott volt: eljutni a Tihanyi Cserszömörcés Kalandúton a 3 és fél kilométerrel odébb, az erdő közepén fekvő Erdei Teaház Tréningközpontig. Tudtuk, hogy ez embert próbáló feladat lesz, talán az utóbbi idők legnagyobb kihívása. Meg is látszott az arcokon...
Mindenki komoly volt, a feladatra koncentrált, hiszen a Kalandúton végigmenni nem veszély nélküli vállalkozás. Előbb a komoly szintemelkedéssel kell megküzdeni, majd feljutva a hegygerincre a csúszós sziklák között kanyargó keskeny ösvény nehezíti a továbbjutást. Néhol az ösvény elágazik és olyan rémisztő helyekre vezet, mint Sobri Jóska barlangja, ahonnan a hírhedt betyár évekig riogatta a balaton-felvidéki gazdagokat. Innen visszajutni a helyes útra nem egyszerű, igazi problémamegoldó feladat és döntés.
Aki ezen a részén is túljutott a Kalandútnak, annak ezután következett a neheze. Az egyik hegycsúcson hat irányba lehetett továbbindulni és mindenkinek csak egy telefonos segítséget lehetett igénybe vennie... az enyémet. De a legendás bárczis kollegiális együttműködés most is segített és az első csoport szerencsésen túljutott ezen az útválasztón is.
Azt még nem is mondtam, hogy két csoportszervezési módot alkalmaztunk már rögtön a tréning kezdetén. Az első csoport feladata volt a gyors haladás, a cél kijelölése és a döntések előkészítése.
A második csoportra maradt a fontolva haladás, a beérkezett infók feldolgozása, a telefonos segítség adása, a lemaradókhoz igazodás, a háton cipelés és az elhagyott táskák, ridikülök, cipők begyűjtése, a sebek kötözése...csoda hogy egyáltalán odaért a célhoz ez a csapat...Merthogy mindenki odaért. ki előbb, ki utóbb, de odaért. Persze ezzel csak annyi változott, hogy konszolidáltabbak lettek a körülmények, hiszen fedett helyre kerültünk, itt nem csepergett az eső, de a tréningben kötelező csapdahelyzet tovább súlyosbodott.
...és ez már a kompetenciafejlesztés netovábbja.
Micsoda felkészültség, tapasztalat, rátermettség kell ahhoz, hogy a három választható gyönyörűséges lepényből, tortából kiválassza szegény elgyötört pedagógus azt, amelyiket előre megrendelte, amiért elszenvedte a Kalandút összes megpróbáltatását...és akkor még nem is beszéltem a százféle teáról, - hisz teaházban voltunk - a levendulás kávéról és a többi finomságról.
Felkészültségünk még a sokat tapasztalt vendéglátókat is meglepte és a legnagyobb elismerés hangján kommentálták a látottakat.
Sikeres tréninget zártunk és nem tudom mi történhetett, - fogjuk ezt is a kiterjesztett kompetenciánkra - de még a nap is kisütött és mikor hazaindultunk csak mosolygó arcokat lehetett látni.Nem csoda, hiszen amiken mi keresztülmentünk...
