2014. július 14., hétfő

A sós tó és a Tenkes kapitánya

Mikor arra a kérdésre, hogy miért éreztük magunkat olyan jól Erdélyben, szinte automatikusan azt válaszoltam, - mint már írtam is - hogy ahol szívesen látnak, szeretnek, ott jó lenni...
De amikor eljöttünk a Tékából, akkor miért volt jó? Erre nincs kész, 'egybefogalmazott' válaszom, csak több kicsi válaszocska...
- Mert magyarok voltunk ott, ahol magyarnak lenni nehéz és a magyarságunk csak itt értékelődik fel igazán... itt tudatosul bennünk az, hogy ami nekünk természetes, az ott küzdelmek árán tartható csak meg...
- Mert olyan szakrális, kulturális, természeti értékekkel találkoztunk, amiket még nem láttunk, vagy jó volt újra látni... Soha nem hittem olyan dolgokban, mint a 'hely szelleme', de a Csíksomlyón, ott a Nyeregben, a sok ezer magyar táncos és résztvevő között, a magyar népzenét hallgatva éreztem valami átszellemültséget, valami oda- és együvé tartozást... Furcsa, nagyon jó érzés volt...
- Mert együtt látunk mindent és jó látni a gyerekeinket, mennyire befogadóak, mennyire éhesek - még a 11. napon is, minden fáradtságuk ellenére - az újra, az érdekesre, a magyarországitól különbözőre...

...ehhez kapcsolódik az, amit meg szeretnék mutatni, igaz ezt a csoportunkból csak a  3 férfiember látta és csak egy tapasztalta... :-)
Ez a só, ami Tordától - a bányalátogatásunk jóvoltából ott teljes mélységében láthattuk - Parajdig különböző vastagságban, 150 km-en át húzódik hol a föld alatt, hol a felszínen...
A szamosújvári vendéglátóink már Akaliban beszéltek egy kis tavacskáról, ahol annyira sós a víz, hogy a forrás vízében pácolják a szalonnát és a sonkát disznóvágás után. Hoztak is kóstolót így pácolt
szalonnából...tényleg olyan szájban olvadós...
A pénteki kézműves napon jött el az ideje annak, hogy mi is lássuk... Baba néni férje, Feri mutatta az utat a város feletti hegy mögötti tavacskáig. A többiek nem
tartották bizalomgerjesztőnek a víz színét, szagát, de én nagy fürdőrajongó lévén kíváncsi voltam...
Feri szerint különösen izületi problémákra van jó hatással, szinte varázserővel a tó iszapja, eszembe is jutott a Tenkes kapitánya c. gyerekkoromban látott film jelenete: - Kenjük ezt a nemes iszapot a bal vállunkra... hát én kentem, a partról meg elborzadva nézték a többiek... Közben Feri egy lapáttal szedett nekem vödörbe is az iszapból, mert elhatároztam, hogy hozok haza is, ahogy a helyiek is ezt teszik. Az meg egészen különleges élmény, ahogy ez a telített
sóoldat fenntart a vízen. Szinte kinyom a vízből. Élvezkedésemnek csak az idő szabott határt, mert Ferinek vissza kellett mennie a munkahelyére, így indulnunk kellett. Ide vissza kell jönni. Aztán
kiderült, hogy a tékás kolléganők meg Szék mellé, egy hasonló sós tóhoz járnak welneszelni - ők hívják így - majd egy mellette lévő édes vizű tóban lemossák magukról a sok sót és úsznak nagyokat... Ide is van meghívásunk...
A képeken és a filmen én vagyok látható- szokásomtól eltérően, de hát más nem volt... Józsi meg galádul fényképezte és filmezte... :-)              Éppen ezért: