Ezt nem hiszem el...

Mostanában egyre többször jut eszembe az a szlogen, amit egy-egy projekt, film, kiállítás és hasonlók után szoktak mondani... "Ez nem jöhetett volna létre..."
Ez a 'mostanában' azt az időszakot jelenti, amióta kitaláltuk, hogy ne egy tábor legyen az idén, hanem kettő. Többet szerettünk volna...azt akartuk, hogy a gyerekeinknek nyíljon ki a világ, lássanak többet, lássanak mást és mindezt együtt tegyük.
...és innentől kezdett visszhangozni a fejemben a fenti mondat..."Ez nem jöhetett volna létre..."

A TÉKA kollégium(bentlakás)

Mert mi történt? Korábban, még a télen, elhatároztuk, hogy keresünk egy határon túli magyar iskolát, szervezetet. Sokáig nem történt semmi, aztán egyszer Végh Viki kolléganőnk Erdélyben volt a Botorka néptánc együttessel és ott találkozott szamosújvári táncosokkal, innen hallottunk először a TÉKA Alapítványról. Volt egy telefonszámunk.
...és innen már gyorsan ment. Felhívtam a számot, kaptam egy e-mail címet, megírtam a levelet, amiben elmondtam mit szeretnénk. Nyitottak voltak, készek a kapcsolatfelvételre, nehézséget csak az időpontok egyeztetése okozott, hiszen Erdélyben - ahogy egész Romániában - egy héttel később van a tanévzáró, ráadásul az érettségi időszak még akkor kezdődik. (Ezt mi is tapasztalhattuk, amikor a Tékában az érettségizők már kora reggel ott izgultak az udvaron, amikor mi még csak ébredeztünk, majd Marosvásárhelyen, a Bolyaiban, 10 nappal később még mindig érettségizőkkel találkoztunk.)
Ez a "Nem jöhetett volna létre..." mondat már egy tudatos megállapítás, de ezt a szervezés közben egy-egy telefon- vagy élőben lezajlott beszélgetés után mindig megelőzte egy "...Ezt nem hiszem el.." rácsodálkozó mondat, ami kijött a számon és amit mondtam is a körülöttem állóknak...
Mert milyen az, mikor kiderül, hogy néhány szülő azért nem engedi repülni a gyerekét, mert hogy "...a repülő az leeshet..." és mikor ezután megemlítem a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének, hogy mi lenne ha...esetleg...talán...az ő kisbuszuk a Danival....
A válasz másnap az volt, hogy 'Igen!' jöhet a busz... "Ezt nem hiszem el..."
Gondot okozott a repülő gyerekek, felnőttek felutaztatása Ferihegyre, a reptérre. Már néztem vonatot, buszt, odafelé ez sima is lett volna, egyedül a hazafelé út, a kései érkezés miatt lett volna nehézkes...
De mi történt?
Az akali tábor előtt két héttel felhívott Tőkés Péter, a Man at Work projektvezetője, - aki tavaly az előző akali tábor után azt mondta: - Rudi, akkor jövő nyáron is nagyon szívesen viszünk benneteket... -
és azt kérdezte, hogy mikor lesz a tábor? Már akkor volt egy "Nem hiszem el...", de mikor minden mindegy alapon megkérdeztem, hogy nem tudnának-e segíteni a ferihegyi utazásban, és erre szinte gondolkodás nélkül jött a válasz, hogy: - Szerintem nincs akadálya, de beszélek a főnökömmel, visszaszólok...
Másnap már a konkrét időpontokat kellett sorolnom..." Ezt nem hiszem el..."

Volt még ilyen "Ezt nem hiszem el!" minden tábor előtt, már a legelsőnél is, amikor a balatonakali Strand-Holiday kemping vezetői kedvezményekkel támogatva minket, egy olyan részét adták oda a kempingnek táborozásra, ahol a tábor ideje alatt csak mi vagyunk...kedvességükkel, készségességükkel már-már zavarba ejtve minket. Nélkülük szintén nem jöhetett volna létre.... 
Írtunk pályázatot is és nagy örömünkre májusban értesítettek bennünket, hogy nyertünk 315 ezer Ft-ot a  "Gyermekek- és fiatalok közösségeinek és ifjúsági civil szervezetek rendezvényeinek (kiemelten tábor és ifjúsági turizmus) támogatása" c. pályázaton.
Ez is a "Nem hiszem el..." kategóriába tartozott...

Az iskola alapítványa, a Bárczi Caritas Alapítvány minden év novemberében megrendezi a Bárczi Gálát, ahol már a múlt évben is előfordult, hogy a támogató cégek, vállalkozások és magánemberek már külön, címzetten a nyári táborra adják támogatásukat, mint pl. a Balluff Kft., a CsatáriPlaszt Kft., Szunics Ildikó és a többiek...
                                                     
...és ez még mindig kevés lett volna...
Még két "Ezt nem hiszem el..." kellett ahhoz, hogy megvalósuljon amit elterveztünk...

Szápár látképe

Az egyik azoknak a szülőknek, gyerekeknek, kollégáknak és mindezek ismerőseinek szólt, akik mióta tanév elején meghirdettük a totális(sic!) hulladékgyűjtést, rendületlenül és megállás nélkül hordják a papírt, a PET palackot, a műszaki- és fém hulladékot, használt sütőolajat... ezt még most is alig tudom elhinni...
Külön jár egy "Ezt nem hiszem el..." Török Judit kolléganőnknek és szülőfalujabelieknek, a szápáriaknak, akik rengeteg fémet, műszaki hulladékot szedtek össze, amit már csak el kellett hoznunk...
...és a legnagyobb "Ezt nem hiszem el..." azoknak szólt szinte minden nap, akik ezt a rengeteg, sok tíz tonna hulladékot nap mint nap kezelték, mozgatták. Ők a 8.a (most már 9.a) fiai, lányai, akik rengeteg munkát végezve, sokszor szabad idejükben is dolgoztak, hogy amit elterveztünk az év folyamán, sorról sorra megvalósulhasson.(Németbányai, budapesti, velencei több napos kirándulások és a táborok) Nélkülük tényleg nem jöhetett volna létre...
Öröm és megtiszteltetés közéjük tartozni, velük együtt dolgozni minden nap...
Látták, tapasztalták ebben az évben, hogy lehet tervezni, lehet nagyokat álmodni is akár, ha tudnak érte dolgozni, ötletelni, ha mindezt együtt csinálják, akkor mondhatjuk most július elején, hogy végigcsináltuk és megérte.
...kis pihenés most a tábor után, aztán a jövő héten már találkozunk. Megint összegyűlt - míg nem voltunk itthon - a PET palack, a sütőolaj és a papír, na meg 5 tv-t is el kell hozni egy cégtől...
Nincs megállás, hiszen jövő nyáron is utazni szeretnénk... :-)