2014. június 21., szombat

Tékás buli Akaliban és a reveláció

Hazajöttünk az akali táborból. Jól sikerült, büszkék lehetünk magunkra, a gyerekekre, az időre, a szakácsainkra, a támogatóinkra, a segítő kollégákra...
Írhatnék arról is, hogy úgy elfáradtam, hogy már itthon, két nappal a tábor után, kipihenve, bealudtam egy Franciaország-Svájc VB meccs alatt, pedig szinte percenként estek a gólok(5:2 a vége)...
De mégis inkább arról írok, ami miatt ez a tábor jobb volt, sokkal jobb, mint az eddigi akali táborok, pedig azok sem sikerültek rosszul... és ez a plussz most 22 ember volt, a mi szamosújvári tékás vendégeink. Mondhatnám rájuk, hogy szépek, kedvesek, jól énekelnek, táncolnak, tudnak kürtős kalácsot sütni, beleborulni kenuval a Balatonba és még sok mindent, de bennem nem ezek a tulajdonságaik hagytak mély nyomokat...
Hanem az, - és most meg fogtok lepődni - hogy bulit rendeztek nekünk. Mi ezen a rendkívüli? 
Ahogyan csinálták. A két DJ, DJ Göndör és DJ Boti reggeltől válogatták az internetről a zenéket és este vacsora után elkezdődött a klubhelyiségben. Volt félhomály, forgó diszkógömb és olyan zene, hogy két percen belül mindenki táncolt. Táncoltak a szégyenlősök, táncolt Dani a kerekesszékében és Láng Oli is, aki pedig máskor igencsak visszafogott, ami a táncot illeti.
Ma sem tudom, hogy mi történt. Talán a tábori hangulat, a szabadságérzés, a felszabadultság, a jó zenék, a közös táncok, mint a pingvin-tánc, a vonatozás, a Gangnam Style és ezek mind együtt...
Egyet biztosan tudok: ami mindenkire a legnagyobb hatással volt, az a vendégek példamutatása. Ők kezdték a táncot, ők hívtak táncba mindenkit, kicsit, nagyot, tanították a tánclépéseket és néztük tátott/fülig érő mosolyú szájjal, hogyan táncolnak ők lassút, körben, összekapaszkodva és hogyan utánozták őket a mi gyerekeink, hasonló köröket alkotva, majd a második ilyen esten már ezek a körök összevegyültek és táncolt a nagy tékások között kis bárczis, a kör közepén Danival. Összetartoztak, közösséget alkottak, épek és sérültek. Ilyet még nem tapasztalhattunk a saját bőrünkön, talán ezért hatott ez rám a reveláció erejével és volt a gyerekeknek ez természetes, otthonos közeg, amit ők észre sem vettek, egyszerűen csak jól érezték magukat, nagyon jól...
Tudtam, hogy ezt videóznom kell még akkor is, ha kevés a fény, nem lesz túl jó minőség...
Itt láthatók a filmek: