Aki esetleg még nem hallott erről, az itt olvashatja:
http://barcziskola.blogspot.hu/2014/03/jollakottsag-ladanyban.html?spref=fb
http://barcziskola.blogspot.hu/2014/03/hogyan-lesz-hiperaktivitasbol.html?spref=fb
Az iskolában mindenki, még a legkisebbek is tudják milyen az a medvehagyma. Az persze nem biztos, hogy tudják milyen a levele, a szára, de hogy milyen a szaga, azt mindenki tudja!
Merthogy elhatároztuk, hogy medvehagyma pesto-t készítünk. Ahhoz össze kell aprítani a hagyma leveleit és hát ennek bizony szaga van. Mivel nyitott ajtónál, ablaknál dolgoztunk, terjedt az illat a tan konyháról folyosóról folyosóra és lassan beterítette az egész iskolát. Mivel első nap csak a hagyma felével végeztünk, az illat másnap csak tovább erősödött... :-)
Jöttek a gyerekek és kérdezték, mit csinálunk. Mondtuk pesto-t. Az mi, kérdezték...
Mondhattuk volna a hivatalos meghatározását:
A pesto vagy „pesto alla genovese” a liguriai konyha egyik jellegzetes összetevője, bazsalikomból, olívaolajból, fokhagymából, parmezánból és fenyő magból előállított szósz (a fenyőmag például dióval is helyettesíthető). Olaszországban jellemzően tésztafélékhez (például trenette, lasagne, gnocchi, troffiette), esetleg kevés főtt krumpli társaságában tálalják, első fogásként, de számos egyéb tészta-, leves- (pl. minestrone) és zöldséges ételek hozzávalója lehet, kisebb mennyiségben.Persze ma már ahány zöldség, annyiféle pesto létezik, a miénk medvehagymából, olíva olajból, kevés sóból és sok pirított dióból illetve mandulából áll. Az eredeti olasz receptből szinte csak egy dolgot tartunk be:
Olaszul a pestare azt jelenti: "apróra zúz, morzsol", vagyis az összetevőket kézi és gépi erővel apróra vágjuk és összekeverjük.
Az első adagnál tartottunk egy kóstoló próbát. Pirítós kenyérre kenve ettük a mandulás
medvehagyma pesto-t és hát mint a képek is mutatják, még az is megette - nem is egyszer - aki a medvehagymát nyersen kóstolva csak fintorgott. Maradtunk is ezeknél az arányoknál és így készítettük el a medvehagyma mennyiség felét, a másik felét, másnap összeaprítva, kis sóval keverve fagyasztani való adagokba csomagoltuk - két zacsi, plusz fólia - garantáltan szag mentesen.
Ma már csak az emlékeinkben van meg az az illat, amit az egész iskolában érezni lehetett, de van helyette sokkal kézzel foghatóbb eredménye a sok munkának, amit talán, mert együtt csináltuk és szinte mindenki az osztályból részt vett benne, nem is munkának éreztük, hanem szórakozásnak, játéknak...Ezekben az üvegekben van:
