
Mindenki örült, amikor megkezdődött a felújítás és aminek az eredménye ez a gyönyörű épület lett.

Mert hát a kastélyt két időpontban ajánlott látogatni. Egyszer a medvehagyma érés idején, - de ekkor mindenképp - és minden más időpontban...
Most amerre a szem ellát, - van hová, a 23 hektáros parkban - mindenütt medvehagyma zöldell. Ennél már csak az lesz szebb, mikor majd virágzik.(kb. egy hét múlva) Akkor hófehér-zöld virágmező lesz mindenfelé.
...és eddig még csak a szépérzékünk jóllakottságáról beszéltem, a hasunk majd csak a végén következik... :-)




Ilyen élmények után szedtünk medvehagyma "hegyeket", ami meg se látszott a zöld mezőben és készülődtünk a hazaindulásra.
Mi lett a sok medvehagymával?

Másnap, vagyis ma, lányaink medvehagymás pogácsát sütöttek életvitel órákon. Nem számolták, de alulbecsülve is több mint háromszázat...
Persze nekünk 8.a-soknak is, így aztán nem véletlenül írtam az elején, hogy még sor kerül a hasunk kényeztetésére is...
Azt mondják a hozzáértők, hogy az igazi gasztronómiai élményhez a látvány is hozzátartozik, több fogáson keresztül...
Az igaz, hogy nálunk csak egy fogás volt, de jóllaktunk. Láttunk sok szépet, természetit és építettet, felfedeztünk pókhálós lépcsőket, téglaboltozatos, sötét termeket, izgultunk a halloweenes díszletek miatt és már készülünk az őszi látogatásra...
...és ami csak a látogatás reggelén derült ki:
Réka izgatottan jött iskolába, mert mikor édesanyja megtudta, hogy a kastélyba jövünk látogatóba, elmesélte lányának, hogy az ő nagymamája és nagypapája - Réka dédmamája és dédpapája - ebben a kastélyban dolgoztak, mint szakácsnő és lovászmester. A dédmama használta az alagsori hajtányt az ebédszállításhoz, a dédpapa pedig ott lovagolt a parkban, ahol mi szedtük a medvehagymát...
A dédunoka pedig láthatta majdnem a régi fényében a dédik munkahelyét... Borzongató...
De ilyen az igazi desszert... :-)
Jobbra diavetítésben láthatók a ladányi képek...