Pályaválasztási Kiállításon az Arénában

A Bárczi Gálára készülődés mellett azért vannak még fontos dolgok...
Ilyen volt a múlt hét végén a Pályaválasztási Kiállítás az Arénában. 
Több tucat veszprém megyei középiskola mellett volt több távolabbi - pl. szombathelyi, kaposvári - középiskola is, amelyik jó szívvel ajánlotta magát a továbbtanulni szándékozóknak.
Ott voltunk mi, bárczisok is, ki konkrét választással, szakmával, iskolával, ki bizonytalanul, nézelődve, ide-oda csapódva. 

Mert a standok sokféleképpen vonzották a gyerekeket, valamelyik érzékszervüket megcélozva, ingerelve. Több standon - és nem csak a cukrász, pék szakmák - pl. a Jendrassik standján, frissen sütött sütivel, irtó finom lekváros linzerrel kínáltak minket, miközben a szakácsnak készülő lányaink mindent megtudhattak a jelentkezésről, a tanulnivalókról és a szakmai gyakorlatokról.
A zirci Reguly standján az iskola igazgató-helyettese, a szakképzés vezetőjével közösen invitálta az iskolába és a kollégiumba Tóth Bandit, akinek régi álma, hogy traktorokat, motorfűrészeket tanuljon meg szerelni. Az már csak ráadás volt, hogy a kedvességük mellett frissen sütött pogácsa erősítette a mondanivalót. 
Voltak aztán más érzékszervekre ható standok is... ezek közül hármat említek, mert egyrészt a leghatásosabbak voltak számomra, másrészt a gyerekek itt töltötték el a legtöbb időt, a végén alig lehetett elvonszolni őket ezektől.

Elsőként a péti Kolpingot említem. Egyedüliként, bemutatkozó filmet készítettek, amin a gyerekek mesélték el, mutatták meg, miért jó abban az iskolában. Simán meggyőztek. A szemünkre, eszünkre ható film mellett volt még valami, ami különösen közel hozta a Kolpingot. A régi ismerősök...A régi Bárczisok. Matyi a maga 190 centijével kimagaslott az emberek közül, könnyű volt odatalálni a standhoz...
Volt egy iskola, ahol több gyerek is leült és ottmaradt míg nem indultunk hazafelé, képtelenség volt kimozdítani őket, pedig ez az a suli, ahol kevés az esély... ez a herendiek szakiskolája. 
Volt aki porcelán tányért festett, volt aki mintát rajzolt és volt aki figurákat formázott... Végzős diákok mutatták mit, hogyan kell fogni, csinálni és empátiájukkal, tehetségükkel elhitették velünk, hogy remekművek készültek. 

Őket látva és utánozva egyáltalán nem tűnt bonyolultnak a porcelánból kiskutyát formázni, a tányérra zöld mintát festeni és rácsozva kiszúrni egy porcelán cukorkatartó oldalfalát. 
Öröm volt itt lenni és azt éreztük, hogy talán mi is lehetünk majd egyszer ilyen ügyesek...

A legtöbb lányt persze a Táncsics iskola szépészeti szakjának standja vonzotta, ahol teljes körömfestésért lehetett sorban állni, kicsit arrébb egy fotelben, míg hátradőltünk, két lány masszírozta a kezeinket, előkészítve azokat a manikűrre, körömfestésre...

Először voltunk ilyen nekünk is létrehozott kiállításon, bemutatkozón. Jó tapasztalatokat szereztünk, kellő bátorsággal felvértezve sokat tudhattunk meg a nekünk érdekes iskolákról és
akkor még nem beszéltem Anisz vadítóan vörös körmeiről, Patrik áttört falú - saját kezűleg -  cukorkatartójáról és Réka, általa mostanában felfedezett rajzszeretetéről, ami a herendiek hatására odáig jutott, hogy még ügyesebben szeretne rajzolni, hátha belőle is lehet még herendi porcelánfestő...
Mikor beléptünk a csarnokba, mindenki kapott egy szavazólapot, amit a neki legjobban tetsző standon adhatott le, ezzel erősítve a kedvencet a standok versenyében. Ugye nem kell mondanom melyik stand kapta tőlünk a legtöbb szavazólapot, tanulás ide, továbbtanulás oda... hát persze hogy a herendiek... :-)