A szerencse, az idő és Budapest kereke forog...mi felültünk rá

Bár mi, a 9.A csak a szerencse és az idő kerekének a kedvező forgását akartuk kihasználni, - hogy a tavalyi év után az ádventi időszakban megint elutazunk Pestre - de találkoztunk egy másik forgó kerékkel is, amit most éppen Budapest Eye-nak(Budapest Szeme), nyáron Sziget Eye-nak hívnak. De erről majd később...

...hogy miért mentünk megint Pestre? Hát mert tavaly nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a szállásunk, jó helyeken jártunk, jó volt együtt lenni két napig egy teljesen más környezetben...és egy nagyon fontos szempontot még nem soroltam fel...most volt a bemutatója annak a filmnek, ami a folytatása a múlt évben látott 4D-snek, ami úgy lenyűgözött mindőnket, hogy még év közben is azt emlegettük. :-)
A már jól ismert teendőkkel készültünk...választottunk egy múzeumot, amit már régen szerettünk volna látni és amivel az utazást majdnem ingyenessé tehettük, lefoglaltuk a tavalyi szállást és már utazhattunk is.
Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, - mind a két nap - így aztán a szállásra menet már néhányan
szabadulni akartak a nagykabáttól. Most a harmadik emeleten kaptunk szobákat és a tavalyi kapkodásból tanulva csak ebéd után indultunk a múzeumba. A Közlekedési Múzeum volt a cél, így a Széchenyi fürdőig mentünk kisföldalattival és onnan a
Vajdahunyadváron(igen így egybe) át sétáltunk keresztül a Városligeten, a fiúk már télikabát nélkül...
A veszprémi jó tapasztalatainkból okulva, már korábban a neten megrendeltünk a helyi múzeológusoktól egy múzeumpedagógiai foglalkozást, a gyerekek már előre a témáját is kiválasztották, - "A hajózás története" - így a múzeumi látogatás ezzel kezdődött. Nagy Anikó múzeumpedagógus fogadott minket két nagy zsákkal,
amiben mint kiderült a párnák voltak, amiken a kiválasztott helyen leülhettek és dolgozhattak a gyerekek. Szerencsejátékkal kezdődött a foglalkozás, mindenki húzhatott egy kártyát, ami később meghatározta azt is, melyik csapatba kerül a gazdája. A kártyákon hajózással kapcsolatos fogalmak voltak, mint pl. hajólámpa, matróz, szeneslegény, stb.

 
A fogalmak jelentésével, helyben bemutatásával teltek az első percek, majd két csapatra oszlott a társaság, a hajózással kapcsolatos személyekre utaló kártyák gazdái kerültek az egyikbe és tárgyakra utalók gazdái a másikba. Véletlenül a két csapat nemek szerint választódott szét és testhezálló feladatot is kaptak. A fiúk egy elsüllyedt kincses hajóról kellett felhozzanak, amit tudnak, rajzban, riportban elbeszélve... Álltak, ültek a hajó makettje előtt és törhették a fejüket erről:

A leghíresebb történet talán egy spanyol galleon, a Nuestra Senora de Atocha megtalálásához fűződik. Az 1622-ben elsüllyedt hajót Mel Fisher és csapata fedezte fel 1985-ben, a kiemelt kincsek (40 tonna arany és ezüst, smaragd, pénzérmék, ékszerek, stb.) értéke megközelítette a fél milliárd dollárt!

A másik csapat is érdekes feladatot kapott. A Mary Celeste nevű kísértethajóról kellett kideríteni az igazságot, hová tűnhettek a hajó utasai... Itt több megoldás is született rajzban illusztrálva és magyarázó jegyzetekkel ellátva.
A rejtélyről itt lehet olvasni:
A Mary Celeste rejtélye
A jó hangulatú foglalkozás után még megnéztünk bent és kint mindent, amit lehetett, aztán irány újra a Városliget. A tavalyi szuper, de másodgenerációs "Csendes" nevü romkocsma után most

minden romkocsmák ősét, a Szimplát néztük meg. Itt még minden a 'régi', most már jól téliesített, bár azért kicsit hűvös, jól esett a forró csoki és a forró tea. A gyerekek már nagyon meg sem lepődtek a romkocsma hangulaton, ismerősként mozogtak, rendeltek, hozták el a pulttól az italokat.
Hazafelé sétálva, már a sötétedés kezdetén, láttuk a Wesselényi utcán át a Deák térre kiérve azt a fantasztikus díszkivilágítást, ami évről évre szebb lesz és igazán világvárosivá teszi Budapest belvárosát. Bár most is siet mindenki, rengeteg az ember, az ádventi hangulat azért érezhető, csodálható.
De az éhség nagy úr, vacsorázni visszasiettünk a hostelbe, a menü a szinte szokásos, ha 'idegenbe' megyünk. Tejszínes sertésragu - készen vittük, fagyasztva a ragut, ott főztük készre - (saját készítésű pesztó)s pennével. Kis pihi, aztán vissza az esti Belvárosba...

Már délután is szemeztünk a tőlünk kb. 300 méterre lévő hatalmas kerékkel, az esti fényeknél még monumentálisabbnak látszott, még inkább hívogatott Budapest Szeme... de most már nem álltunk ellen sokáig. Erre fel kellett ülni. Nem volt ugyan betervezve, de hát Pesten ez a nagyszerű. Mindig ér valami meglepetés, van valami újdonság, amit nem lehet kihagyni... Ilyen volt ez a nagy, 65 méteres kerék is. Mikor megkérdeztük, ki akar felülni, meglepetésünkre négyen azt mondták, ők nem... Szalai Zsoltiról tudtuk, hogy fél a magasságtól, - ő nyáron sem ült fel a repülőre - Melinda tériszonyát is ismertük, hogy a másik kettő miért nem, az rejtély volt, de aztán lehet csak az első ijedtség mondatta velük a nem-et, mert mire mentem a jegyeket venni, már ők is jelezték, hogy jönnének...
...és hogy milyen volt? A három kör alatt, míg háromszor is elnézhettünk a Meridián szálló teteje fölött és beláthattuk az egész Andrássy utat az összes fényével, forgalmával, a világ tetején érezhettük magunkat, volt valami szó szerint emelkedett érzés a torkunkban, amit csak akkor érzünk ha nagyon szíven üt valami...
Aztán már csak elsétáltunk a Bazilikához, ahol pont lekéstük a fényfestést, - én egy hét múlva pótoltam - így bánatunkban összehasonlítottuk Szarka Zsuzsa néni gyerekpuncsát az itt kaphatóval.
Maradjunk annyiban, hogy döntetlen... Este tíz óra volt, de mintha nappal lenne. A vásár már bezárófélben, de az emberek sétálnak, nézelődnek, a turistacsoportoknak lelkesen magyaráznak a vezetőik, a pecsenyéseknél vacsoráznak, a forralt italos helyeken isszák a teát, a forralt bort, a puncsot, a grogot...ahogy mi is... 
Hazafelé már érezhető volt a fáradtság, hogy mennyire, az abból látszott, hogy fürdés után milyen gyorsan aludt el mindenki...nagyon gyorsan...nekem is már csak annyi dolgom volt, hogy interneten lefoglaljam a másnapi mozijegyeket, hogy biztos legyen helyünk. Este 10-től lehetett foglalni és már csak a 2. sorba volt ennyi hely egymás mellé. Ez is jobb volt mint a tavalyi, hiszen akkor az elsőben ültünk...
Reggel mindenki addig aludt, ameddig akart, max. 8-ig. :-)
Persze a fiúkkal mi már hétkor elmentünk reggelit vásárolni, mire visszaértünk, már a lányok is felkeltek. Reggeliztünk, aztán összepakoltuk a cuccainkat, majd levittük őket a csomagmegőrzőbe, ahol délután, a hazautazás előtt majd átvehetjük azokat.
 Úgy gondoltuk ilyen szép időben lemegyünk a Duna-partra és ott végigsétálva a Parlamentig, majd az újlipótvárosi galériás utcákon át a moziig, városnézéssel töltjük a délelőtt hátralévő részét.

 

Az Országháznál pont kifogtuk az őrségváltást, ami nekem inkább egy zenés operett előadásnak tűnt, nem katonai őrségváltásnak. Lehet,hogy annak is szánták?
A Westendben óriási forgalom, tömeg, a vízesésnél Virág el is veszett néhány percre, egyszerűen megállt nézelődni az egyik ajándékárusnál, észre sem vette, hogy nem vagyunk mellette. A szívünk is megállt, nem csak Virág, de szerencsére gyorsan megtaláltuk. Onnantól szinte kéz a kézben jártunk...
A mozinál már csak a nélkülözhetetlen pattogatott kukoricát meg kólát kellett megvenni, aztán már kezdődött is "A hobbit" harmadik része... Dőlt a szék alattunk, na meg a kukorica is, szisszent a nyílvessző a fülünk mellett, éreztük a tüzet okádó sárkány tüzes leheletének a szelét, szóval minden rendben volt. Elégedetten jöttünk ki, jó volt a film, méltó befejezése a trilógiának. 

Mozi után már csak visszametróztunk a szállásra, átvettük a csomagjainkat és jöttünk haza. Az állomáson már vártak bennünket a szülők.
Kérdezték másnap az iskolában, milyen volt... azt mondtam, jobb mint a tavalyi, nyugodtabb érdekesebb, szebb volt Pest mint egy éve.
Csak azt nem tudom jövőre mit nézünk, hiszen most már nincs következő rész a hobbitos filmből...
Így egy okkal ugyan kevesebb Pestre menni...de a többivel mi lesz? Van rá egy évünk eldönteni... :-)

Pályaválasztási Kiállításon az Arénában

A Bárczi Gálára készülődés mellett azért vannak még fontos dolgok...
Ilyen volt a múlt hét végén a Pályaválasztási Kiállítás az Arénában. 
Több tucat veszprém megyei középiskola mellett volt több távolabbi - pl. szombathelyi, kaposvári - középiskola is, amelyik jó szívvel ajánlotta magát a továbbtanulni szándékozóknak.
Ott voltunk mi, bárczisok is, ki konkrét választással, szakmával, iskolával, ki bizonytalanul, nézelődve, ide-oda csapódva. 

Mert a standok sokféleképpen vonzották a gyerekeket, valamelyik érzékszervüket megcélozva, ingerelve. Több standon - és nem csak a cukrász, pék szakmák - pl. a Jendrassik standján, frissen sütött sütivel, irtó finom lekváros linzerrel kínáltak minket, miközben a szakácsnak készülő lányaink mindent megtudhattak a jelentkezésről, a tanulnivalókról és a szakmai gyakorlatokról.
A zirci Reguly standján az iskola igazgató-helyettese, a szakképzés vezetőjével közösen invitálta az iskolába és a kollégiumba Tóth Bandit, akinek régi álma, hogy traktorokat, motorfűrészeket tanuljon meg szerelni. Az már csak ráadás volt, hogy a kedvességük mellett frissen sütött pogácsa erősítette a mondanivalót. 
Voltak aztán más érzékszervekre ható standok is... ezek közül hármat említek, mert egyrészt a leghatásosabbak voltak számomra, másrészt a gyerekek itt töltötték el a legtöbb időt, a végén alig lehetett elvonszolni őket ezektől.

Elsőként a péti Kolpingot említem. Egyedüliként, bemutatkozó filmet készítettek, amin a gyerekek mesélték el, mutatták meg, miért jó abban az iskolában. Simán meggyőztek. A szemünkre, eszünkre ható film mellett volt még valami, ami különösen közel hozta a Kolpingot. A régi ismerősök...A régi Bárczisok. Matyi a maga 190 centijével kimagaslott az emberek közül, könnyű volt odatalálni a standhoz...
Volt egy iskola, ahol több gyerek is leült és ottmaradt míg nem indultunk hazafelé, képtelenség volt kimozdítani őket, pedig ez az a suli, ahol kevés az esély... ez a herendiek szakiskolája. 
Volt aki porcelán tányért festett, volt aki mintát rajzolt és volt aki figurákat formázott... Végzős diákok mutatták mit, hogyan kell fogni, csinálni és empátiájukkal, tehetségükkel elhitették velünk, hogy remekművek készültek. 

Őket látva és utánozva egyáltalán nem tűnt bonyolultnak a porcelánból kiskutyát formázni, a tányérra zöld mintát festeni és rácsozva kiszúrni egy porcelán cukorkatartó oldalfalát. 
Öröm volt itt lenni és azt éreztük, hogy talán mi is lehetünk majd egyszer ilyen ügyesek...

A legtöbb lányt persze a Táncsics iskola szépészeti szakjának standja vonzotta, ahol teljes körömfestésért lehetett sorban állni, kicsit arrébb egy fotelben, míg hátradőltünk, két lány masszírozta a kezeinket, előkészítve azokat a manikűrre, körömfestésre...

Először voltunk ilyen nekünk is létrehozott kiállításon, bemutatkozón. Jó tapasztalatokat szereztünk, kellő bátorsággal felvértezve sokat tudhattunk meg a nekünk érdekes iskolákról és
akkor még nem beszéltem Anisz vadítóan vörös körmeiről, Patrik áttört falú - saját kezűleg -  cukorkatartójáról és Réka, általa mostanában felfedezett rajzszeretetéről, ami a herendiek hatására odáig jutott, hogy még ügyesebben szeretne rajzolni, hátha belőle is lehet még herendi porcelánfestő...
Mikor beléptünk a csarnokba, mindenki kapott egy szavazólapot, amit a neki legjobban tetsző standon adhatott le, ezzel erősítve a kedvencet a standok versenyében. Ugye nem kell mondanom melyik stand kapta tőlünk a legtöbb szavazólapot, tanulás ide, továbbtanulás oda... hát persze hogy a herendiek... :-)

Hulladék egy nap

Iskolánkban régi időkre vezethető vissza a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, a gyerekek környezetvédelemre való nevelése.

A PET palack és papír mellett iskolai szinten egész évben gyűjtjük a rossz elektromos berendezéseket, az elemet, a használt sütőolajat, használt mobil telefonokat. Ősszel a gesztenyefák alatt várjuk a termést és adjuk le azoknak a cégeknek, akik továbbadják gyógyszergyártó vállalatoknak.

Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy milyen lehetőségek vannak a környezetvédelemre, mi a hasznuk, hogy óvják és védjék a környezetüket.

Minden tanévben vannak kiemelt napok, amikor a környezettudatos nevelés és életvitel van a középpontban. Így volt ez októberben is, amikor a gyerekek a különböző lehetőségekkel és a hulladék felhasználásának különböző módjaival ismerkedtek meg.

Ebben a bejegyzésben szeretnénk megmutatni, hogy az osztályok mivel foglalkoztak ezen a „zöld napon”. A tantestület megegyezett, hogy minden osztály 45 percet ezzel a témával foglalkozik, és a felhasznált anyagokat, tapasztalatokat megosztjuk egymás között.

A harmadik osztály a szelektív hulladékgyűjtéssel foglalkozott, mit rakhatunk az utcákon előforduló szelektív hulladékgyűjtő konténerekbe, mi a papír, mi a műanyag, mi az üveg. Hova és milyen formában kell elhelyezni a PET palackot és a tejes dobozokat. Az óra játékos volt, a hulladékot a gyerekek megfoghatták és elhelyezhették a megfelelő konténerbe. A kukabúvár elnevezésű játékkal gyakorolták a különböző elemek elhelyezését és a megfelelő konténerek színeit.

 

 A 4.b osztály a közvetlen környezetünkben előforduló magokkal és termékekkel foglalkozott, a kertben előforduló termések különböző felhasználási lehetőségével múlatta az időt. Az ősz jelenléte miatt sütőtököt ragasztottak sárgaborsóból.

Miután megbeszélték, megnézték, hogyan lehet előkészíteni, elkészíteni és a maradékot komposzttá alakítani, beépíteni a földbe, hogy újra hasznos legyen a természetnek.

A 6. osztály Bálint gazda tanácsait felhasználva és a tanító néni hozzáértését alkalmazva megismerkedett az otthoni komposztálás lehetőségével.

Mi is az a komposztálás tették fel a kérdést az óra elején a gyerekek?

Az óra végére mindenki tisztában volt vele, hogy a kertből és konyhákból származó szerves hulladék a komposzt alapanyaga. Megbeszélték, hogy mi alkalmas arra, hogy a komposzt alapanyag legyen ( lehulló lomb, az évelő virágok levágott szára, a kiszedett zöldségek levele, szára, a kipréselt szőlőtörköly, a rostos tőzeg, a lombos fák fűrészpora, a lekaszált fű, a papírhulladék és még sok más szerves anyag ) és mi gazdagítja ( kávézacc és a kifőzött tealevél ), ezután azt is megbeszélték mi nem kerülhet bele ( műanyag hulladék, cserépdarabok, üveg, fémek, kövek és más egyéb, el nem bomló, szervetlen anyagok, a dió- és a vadgesztenyefák levelei )

Hol szabad felállítani a komposztálót?

A komposztálót a kert félreeső és félárnyékos területén kell elhelyezni. Erre alkalmas lehet egy deszkából, téglából, kövekből épített láda vagy egy műanyag komposztláda.

Hogyan kell bánni a komposzttal?

A komposztot érdemes felaprítani. Időnként megforgatni, mert ha levegővel érintkezik, az meggyorsítja a bomlási folyamatokat. Különböző anyagok hozzáadásával, amik felgyorsíthatják az érést.

Mikor van „készen”?

A kész komposzt sötétbarna, szagtalan, könnyen kiszórható szerves trágya. Ősszel kell a földbe forgatni, hogy a tápanyagok tavasszal beépülhessenek a növényekbe.

Az óra végén egy színezővel foglalták össze a hallottakat.

A 7.b osztály pedagógusa felkészülten vágott neki, hogy az osztályt felvilágosítja hogyan is hasznosítják újra a hulladékot. Miért is van erre szüksége az embereknek, és milyen hasznát veszi az emberiség, a szűk és tágabb környezetünk, annak, hogy körültekintőek legyünk, mi kerüljön a szelektív hulladékgyűjtőkbe és a kukába.

Az interaktív tábla adta lehetőségeken kapva alapos képi és filmes elemekkel mutatta be a témakört, ismertette a tanulókat, hogy mi történik a hulladékkal, miután mi elhelyezzük a megfelelő helyre.

Az elméleti oktatás után, a gyakorlat teszi a mestert alapelven, a gyerekeken volt a sor, hogy a megszerzett tudást alkalmazzák pedagógus által készített, illetve az internetről letöltött játékok alkalmazásával.

A tanulók élvezték, és tudásukat bővítették az óra alatt. Az interaktív táblákkal az oktatás sokkal élvezetesebb a résztvevők számára, a gyerekeket leköti, hogy igazán részesei lehetnek az oktatásnak.

A 7.a osztály tanulói szintén az interaktív tábla segítségével jutottak plusz tudáshoz a komposztálás témakörében. Az internet és az interaktív tábla együttes erejével a tanulók megtudták, hogyan és milyen alapanyagokból lehet komposztáló ládát építeni.

 

A 9. b osztály besegített a párhuzamos osztálynak, laposra taposta az összegyűjtött PET palackokat. Amivel megkönnyítették és felgyorsították az újrahasznosítás folyamatát.

A 9. a osztály az év minden napján zöld napot tart. A mindennapok szerves részét képezi náluk a szelektív hulladékgyűjtés, ők cipelik a hátukon az ezzel járó feladatokat és a teendőket.

                                                                                              by Fülpös