A világirodalom talán egyik legszebb művével, Antoine de Saint-Exupery alkotásával, A kis herceggel ismerkedhettek meg a diákok a minap a veszprémi Petőfi Színházban, ahol Juhász Róza rendezésében láthatták a kisregény színpadra írt változatát.
A kis herceg történetét valamennyien ismerjük, a mese gondolatait a legtöbben idézni tudjuk. Ki ne emlékezne például arra a részre, amikor azt mondja a róka a kis hercegnek: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Vagy pedig: Felelős vagy a rózsádért, azaz felelős vagy azért, akit megszelídítettél.
A kis herceg története olyan nem látható dimenziók fontosságára hívja fel a figyelmet, mint például a szelídség, a szépség, a bizalom, a hit, a lelkiismeret, a szeretet, amelyek segítséget nyújtanak a magány leküzdésére. Míg a kis herceg a gyermekeket vezeti a mesében, a Föld állataival beszélget, egyik bolygóról a másikra vándorol, a pilóta a felnőttek szemüvegén át figyeli és éli meg a történteket. Juhász Róza, a darab rendezője egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a gyerekek is érteni fogják a történetet, szerinte a kis herceggel tudnak majd menni. „A kis herceg szájába adott szövegek, ha akarom, gyerek szövegek. Az örökösöknek írt rendezői koncepcióban is úgy fogalmaztam: ha akarom, két síkra terelem a történetet. Az egyik a kis herceg, akikkel a gyerekek, a másik a pilóta, akivel a felnőttek tudnak menni, s ez a két út a végén találkozik. Az elengedésben. Ez a szeretetnek egy olyan minősített változata, amikor képes elengedni a pilóta a kis herceget.” _ fogalmazott a rendező. Én úgy érzem ez nem valósult meg, tapasztalatom szerint a gyerekek nem értették meg a történetet. Továbbra is úgy gondolom Antoine de Saint-Exupery alkotása inkább a felnőttekhez mint a gyerekekhez szól.
