»FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«…

…lefordítom, hogy értsétek: a 4.a osztály Fehérvárra ment osztálykirándulásra. Mi mindig jól tudunk

időpontot választani a kirándulásainkhoz, így bár 3 napja folyamatosan szakadt az eső, és olyan hűvös, szeles volt az idő, hogy egy jó házból való kutyust se szívesen küldtünk volna hosszabb időre a szabadba, szerdán felkerekedtünk és elhatároztuk, lesz, ami lesz, mi csak bevesszük Fehérvárt. Első lépésként a vasútállomást céloztuk meg, s már ott kezdődtek az izgalmak, hiszen a gyerekek

többsége még soha nem ült vonaton. Megnéztük tehát a vonatokat kívülről-belülről, s megtanultuk, hol és hogyan kell jegyet váltani. Vonatozni jó- s nem is volt olyan „féletelmes”, mint ahogy Meli megállapította. S bár csak fél óra volt az út, láttunk közben legelésző teheneket, bodzabokrokat, a távolban dombokat- de a legélvezetesebb mégiscsak az volt, amikor a Hajmáskéren lakó lányok felismerve lakóhelyüket gyors útikalauzzal szolgáltak.
Fehérvári győzedelmes érkezésünket a természet is elismerte: szépen kisütött a Nap és innentől kezdve végig velünk is maradt. Nyakunkba szedtük a várost, s meg sem álltunk a királysírokig A Romkert oly természetességgel

illeszkedik az őt körülölelő modern városba- mintha mindig is…de mit is beszélek, hiszen a koronázó templom és királyi temetkezőhely a középkortól hirdeti Fehérvár hírnevét. Miután a gyönyörű festett üvegablakokban kigyönyörködtük magunkat, s a romkertet is bejártuk, utunk a vörös márvány díszkúthoz, az Országalmához vezetett, mert kevés olyan ember van, akinek ne lapulna egy fehérvári országalmás fénykép a fiókjában. Most már nekünk is van.

Templomlátogatás is belefért a programba, hiszen olyan jó rácsodálkozni a szép freskókra, a hatalmas méretekre, s a templomokat uraló csendes, nyugodt légkörre. A cisztercita templom és rendház sekrestyéje tölgyfából faragott rokokó szépséget is tartogatott számunkra. A belváros hangulatos utcáin sétálni is kellemes volt, láttunk közben Patikamúzeumot, Virágórát, szép épületeket, míg el nem értünk az egyik legklasszabb helyhez:

A Koronás Parkhoz, a város új történelmi játszóparkjához. Itt aztán minden volt, ami a jó játékhoz kell: mászókák, csúszdák, beépített ugráló pad, pörgő- forgó hinták, falovak és bújódombok, interaktív információs táblák és QR kódos játék,- ha valaki még itt sem tudná letenni az okos telefonját. Sok- sok élmény egy helyen, s az együtt játszás öröme. Annyira bele is feledkeztünk a játékba, hogy majdnem lecsúsztunk az elmaradhatatlan Plázázásról..de aztán- mivel már mi is majdnem nagyok vagyunk- nem maradt ki ez a látványosság sem, s még épp maradt

időnk a busz indulásáig egy jó fagyira is. Amilyen gyorsan eltelt ez a pompás nap, olyan gyorsan röpített minket haza a busz, s majdnem annyira gyorsan romlott az időjárás is, ahogy közeledtünk Veszprém felé. Itthon fázósan, de az élményektől kimelegedve várta mindenki a szüleit, hogy elmesélhesse: milyen is volt az, amikor a 4.a. hadi út helyett osztálykirándulásra ment Fehérvárra.

                                                by Oláh Andi