.jpg)
Ilyen volt a múlt hét végén a Pályaválasztási Kiállítás az Arénában.
Több tucat veszprém megyei középiskola mellett volt több távolabbi - pl. szombathelyi, kaposvári - középiskola is, amelyik jó szívvel ajánlotta magát a továbbtanulni szándékozóknak.
Ott voltunk mi, bárczisok is, ki konkrét választással, szakmával, iskolával, ki bizonytalanul, nézelődve, ide-oda csapódva.
Mert a standok sokféleképpen vonzották a gyerekeket, valamelyik érzékszervüket megcélozva, ingerelve. Több standon - és nem csak a cukrász, pék szakmák - pl. a Jendrassik standján, frissen sütött sütivel, irtó finom lekváros linzerrel kínáltak minket, miközben a szakácsnak készülő lányaink mindent megtudhattak a jelentkezésről, a tanulnivalókról és a szakmai gyakorlatokról.
A zirci Reguly standján az iskola igazgató-helyettese, a szakképzés vezetőjével közösen invitálta az iskolába és a kollégiumba Tóth Bandit, akinek régi álma, hogy traktorokat, motorfűrészeket tanuljon meg szerelni. Az már csak ráadás volt, hogy a kedvességük mellett frissen sütött pogácsa erősítette a mondanivalót.
Voltak aztán más érzékszervekre ható standok is... ezek közül hármat említek, mert egyrészt a leghatásosabbak voltak számomra, másrészt a gyerekek itt töltötték el a legtöbb időt, a végén alig lehetett elvonszolni őket ezektől.
Elsőként a péti Kolpingot említem. Egyedüliként, bemutatkozó filmet készítettek, amin a gyerekek mesélték el, mutatták meg, miért jó abban az iskolában. Simán meggyőztek. A szemünkre, eszünkre ható film mellett volt még valami, ami különösen közel hozta a Kolpingot. A régi ismerősök...A régi Bárczisok. Matyi a maga 190 centijével kimagaslott az emberek közül, könnyű volt odatalálni a standhoz...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Öröm volt itt lenni és azt éreztük, hogy talán mi is lehetünk majd egyszer ilyen ügyesek...
.jpg)
.jpg)
akkor még nem beszéltem Anisz vadítóan vörös körmeiről, Patrik áttört falú - saját kezűleg - cukorkatartójáról és Réka, általa mostanában felfedezett rajzszeretetéről, ami a herendiek hatására odáig jutott, hogy még ügyesebben szeretne rajzolni, hátha belőle is lehet még herendi porcelánfestő...
Mikor beléptünk a csarnokba, mindenki kapott egy szavazólapot, amit a neki legjobban tetsző standon adhatott le, ezzel erősítve a kedvencet a standok versenyében. Ugye nem kell mondanom melyik stand kapta tőlünk a legtöbb szavazólapot, tanulás ide, továbbtanulás oda... hát persze hogy a herendiek... :-)