Vért is adtunk már néhányan, itt az iskolában is rendeztünk már tavaly kétszer, a Vöröskereszttel közösen véradást.
Most egy kolléganőnk műtétje miatt kapcsolódott össze a Bárczi iskolában a közös akarat, a közös segíteni akarás a véradással.
24-en vállaltuk, hogy un. irányított véradás keretében adunk vért a Vérellátó Központban. Olyanok is részt akartak ebben venni, akik még soha nem adtak vért, olyanok is, akik eddig a vérnek az említésére is sikítófrászt kaptak, elájultak és persze azok is, akik ezt rendszeresen teszik, állandó véradóként. Olyanok is voltak, akik maguk helyett beszervezték az anyukájukat, annak a barátnőjét, mások a párjukat és sajnos előfordult, hogy néhányan megfázással küszködve fennakadtak a orvos szűrőjén, - így nem lehet vért adni - de a többségnek azért sikerült.
A Vérellátó Központ munkatársai partnerek voltak, az előre megbeszélt időpontban fogadtak minket és a kötelező vizsgálatok, adminisztráció után elkezdődhetett a véradás... Ezt persze véletlenül sikerült lefényképezni... Íme:
 |
| Ez gyerekjáték... |
 |
| Már alig várom... |
 |
| Sorunkra várva... |
 |
| Most megszúrják az ujjam...milyen vicces! |
 |
| Mi nem adhatunk... |
 |
| Beletörödtem! Ide szúrjon... |
 |
| Már 375 gramm vérem adtam... |
 |
| Mi még várunk a vizsgálatra... |
 |
| Egy tornatanárnak ez semmiség.... |
 | |||
| Ez aztán a véna... |
 |
| Már túl is vagyunk rajta... |
 |
| ...és már folyik is... |
 |
| Nem történt semmi, csak vért adtunk, ennyi volt... |
